Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

Valóban így volt. A témára a gyakorlati évünk során találtam, amikor több láda ilyen szopásgátló eszköz került hozzám katalogizálásra. Rájöttem, hogy ennek két típusa van: az egyik szöges, a másik billenő, négyszögletes. Erről már Gunda Béla írt korábban, de még nem alakultak ki ezek a struktúrák. Ezt jobban átnéztem, és a feldolgozás során kerültem levelező kapcsolatba a svéd tudományos világgal. Nagy lendülettel nekiálltam, elküldtem tíz-egynéhány levelet, Jorge Diastól, Portugáliától kezdve Gösta Bergig Svédországba. A legtöbb helyről kaptam visszajelzést és kitűnő anyagot, szempontokat, utalásokat, irodalmat. Annak alapján meg tudtam állapítani, hogy két különböző állattartó kultúráról van szó. Az egyik a szúrós szopásgátlót használja, amelyik a borjút el akarja választani, ez a tejgazdálkodó paraszti gazdaság. A másik a billegőt, ez csak időlegesen akarja elválasztani, ez a pásztori. Érdekes volt, hogy egy ilyen egyszerű eszköz alapján ezt így meg lehetett állapítani. Ez így egy európai összefüggésrendszerbe illeszkedett. Világösszefüggésbe, mert ennek megvannak a párhuzamai a dél-szibériai pusztáktól kezdve Dél-Amerikáig. Igazi fordulatot 1956 hozott a pályád alakulásában. Igen. I 956-ig, a szegedi munkám ideje alatt tulajdonképpen nem volt kialakult elképzelésem, hogy nagyobb távlatokban mit is csináljak. Próbáltam ösztöndíjakat szerezni KeletBerlinbe, Brünnbe. Aztán jött '56, Svédország. Miért Svédország? Ennek több összetevője volt. Tudtuk, hogy Svédország semleges állam, nem háborúzik, magas az életszínvonal, csinosak a nők, érdekes volt. Ehhez kapcsolódik, hogy levelezés útján kapcsolatba kerültem Gustav Ränkkel, Gösta Berggel és egy finnországi svéddel, Helmer Tegengrennel. Az 1956-os események nekem azt jelezték, hogy ez az ország annyira zűrzavarossá vált, hogy itt néprajzi munkálkodást sokáig nem lehet majd végezni. Ez volt az egyik indítéka annak, hogy elhagytam az országot. A másik az volt, hogy mint afféle fiatal nyilván érdeklődtem a külföld után. Addig még a határ közelébe sem mindig tudtunk eljutni. Mikor megnyílt a határ, az nagy vonzerőt gyakorolt. Itt egy pillanatra álljunk meg! Ez az indítás, Fél Edit, K. Kovács László, a négyesfogat, olyan emberek, akik mind itt maradtak, és mind csinálták tovább a néprajzot. Szöget üt a fejembe, hogy mi volt az, ami Téged végül is kisodort vagy elvitt az országból? Kellemetlen helyzetbe kerültem Debrecenben. Féltem. Ezekben az időkben az utolsó három hónapos tartalékostiszt-képzés során Debrecenbe kerültem, és a tisztté avatásom október végén lett volna. Mikor az események bekövetkeztek, az egyetemi zászlóalj szinte automatikusan, azonnal a forradalom mellé állt.