Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

ója számára „elmondják" és „megerősítik" hovatartozásának „miértjét" és „módját" (vö. Malinowski 2000:35). A mitikus elemek, a rítusok tradicionalizációját és megmaradását a vallási környezet biztosítja. így válik a vallás, az etnikus-közösségi kultúra „saját-biztonságos" környezetté az interetnikus kapcsolatokban adódó válsághelyzetekben. Ha arra gondolunk, hogy „[...] a vallásos hit a szellemi konfliktus oldalának hagyományos standardizációját jelenti [mert] a vallásos hit és a rítusok megerősítik az összetartozás kötelékeit" (Hamilton 1998:161 ), s hogy a kisebbségi lét feltételezi a pszichológiai krízisek gyakoriságát, akkor megérthetjük a tradíció és vallás összefonódásának fontosságát kisebbségi környezetben. A hazai zsidó kultúrát Budapesten kutattam. A Bethlen téri zsidó közösség vallási életén keresztül feldolgozható a vallási hagyomány és a magyar zsidó identitás tágabb összefüggésrendszere. Ezen kutatásaim azért is tekinthetők „reprezentatívnak", mert a közösség önmagát „status quóként"

2 határozza meg, s ennek megfelelően ajudaizmus bármely irányzatához tartozó személyek megtalálhatók benne. Vajdasági terepmunkámat zsidó tárgyú kutatásaimtól eltérően két nagyobb lélekszámú csoportban végeztem, Feketicsen és Zentán. Mindkét településen a Jugoszláviában kisebbségben élő magyarság alkotja a többséget.

3 Ezen - önmagában is érdekes - jelenség mellett tanulságosnak látszik, hogy a feketicsi magyarok az általuk „ateistának" nevezett montenegróiakkal élnek együtt; Zentán pedig szintén a magyarokkal együtt élő szerbekről elsőként a „nem vallásos", a „legnagyobb ateista" jelzőket hallhatjuk. Feltételezhető tehát, hogy a vallásos értékrend etnikai választóvonal, s így nem csak felekezeti különbségeket takar. I. példa: A hagyomány láncolata és a kultúra változásai egy magyar zsidó közösségben A holokauszt következtében a zsidó közösség lélekszáma drámai mértékben csökkent Magyarországon, ami folytatódott az Izraelbe és a „Nyugatra" történő kivándorlással. A közelmúltig egy-egy hitközség összetételét elsősorban a több évtizede az adott zsinagógába járó öregek és a rabbi személye köré csoportosuló személyek határozták meg. Az elmúlt években azonban egyre több fiatal csatlakozott egy-egy hitközséghez. Vegyük szemügyre, hogy a vizsgált közösség tagjai hogyan látják a mai helyzet előzményeit. Vajon a hagyományos életforma „elcsökevényesedésének", „elhalásának" tekintik-e az elmúlt évtizedek változásait? „A 2. világháború egyrészt tönkretett minket, mert a zsidóság nagy része megsemmisült. Másik része elhagyta a zsidóságot: rokonai, családja halála arra a következtetésrejuttatta, hogy nincs Isten. Emellett azok nagy része, akik zsidó környezetben nőttek fel, nem nagyon képesek másra, mint a saját gyerekkorukat idézni. A harmadik a kommunista éra, ami teljes ateista szellemet sugárzott, amiben lehetséges volt, hogy valaki felnőtt egy családban, és 18-20 évesen tudta meg, hogy zsidó. Egy normális zsidó családban az ember belenő ebbe, nincs az, hogy „mikor mondjam meg neki" - mondta egyikük.