Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

éppen másnap, mikor ennek az egésznek a társadalmi feldolgozása zajlott, három kollégám is szerepelt a rádióban. Tehát néprajzosokat számon tartanak, néprajzosok állandóan fórumot kapnak a televízióban, sajtóban, egyáltalán a médiában, olyan a helyzetük, hogy szinte irigylésre méltó. Ezt nem látom Magyarországon. Miért van ez így? Hisz mi az emberrel, a társadalommal foglalkozunk, és miért nem tapasztaljuk ennek a megjelenését olyan fórumokon, ahol ezekről szót ejthetnénk? Nagyon sok téma, amellyel foglalkozunk- a népi vallásosságtól a településkutatásokon keresztül -, aktuális kérdés: ezeket meg kellene mutatni! Ugyanis ha mi nem tesszük, nem várhatjuk el, hogy más tegye meg. Az eredményeket úgy fogalmazzuk meg, hogy - mondjuk így az egyszerűség kedvéért! - legyen valami társadalmi haszna. Azzal elő lehetne állni, be lehetne mutatni, és elküldeni akár egy minisztériumi hivatalba, ha éppen aktuális téma, igaz? Nem azt mondom, hogy a magyar néprajzos elefántcsonttoronyban él, de azt hiszem, hogy ezelőtt egy kicsit jobb volt a helyzet. Érdemes felosztani a szerepeket. Svéd egyetemeken több néprajzos hallgató van, mint a magyar egyetemeken, és ezek az emberek sok mindent magukba szívnak; olyasmit, amit a legkülönbözőbb helyeken hasznosítanak mint pedagógusok, tisztviselők, a médiában, ahol például nagyon sokan vagyunk. Régi tanítványaim olykor megszólítanak, akár újságírók is, őriznek valamit a néprajzi szemléletből, mindabból amit nálam tanultak. El kell magunkat helyezni a társadalom kategóriáiban, rétegeiben, hogy a tudásunk nagyobb szerepet kapjon. Ehhez hozzátartozik, hogy ne veszteségként élje meg a néprajz, ha egy végzett szakember nem a szorosabban vett szakmában tevékenykedik, hanem annak a határain túl. Sőt, ilyeneket kell kinevelni! Nemcsak azok számítanak szakembernek, akik a múzeumokba meg a tudományos intézetekbe kerülnek, hanem pontosan azt kell nézni, hogy hova lehetne elhelyezni valakit. Ehhez kellene valami nagy mecénás. Nemcsak tudománnyal és kutatással kell foglalkozni, hanem pontosan ilyen kérdésekkel is. A „néprajz hasznosítása a társadalomban" kérdéséből egy nagy projektet lehetne csinálni. Ebben nagyon szívesen részt vennék, mert ez a terület a kisujjamban van, ezt csináltam tulajdonképpen egész svédországi tartózkodásom alatt, leginkább akkor, mikor a migrációs témákon keresztül mind jobban megmutattuk, hogy kik vagyunk a svéd társadalomban. Készítette Mohay Tamás JEGYZETEK 1. Lásd A kecske. (Néprajzi Filmkatalógus, 86. film.) 2. Vö. Szabó Mátyás: Moldvai csángókról általában (Egyházaskozár). Kézirat: NM EA 2307. 23 p. 3. Vö. Szabó Mátyás: Vegyes néprajzi gyűjtések... (Dévaványa) Kézirat: NM EA 3954 (62 p.), 3956. (108 p.), 4045 (63 p.). 4. Lásd Szabó 1955a és 1957. 5. Milimárusok, tejgazdálkodás. Kézirat: NM EA4008 (14 p.). 6. Szabó 1955b.