Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)
nyékben nagyon sok olyan tárgy található, amely az állatok szabad mozgásának akadályozását célozza. Skandináv területen sikerült három pásztorkodási, állatőrzési típust elkülöníteni egymástól. A déli részeken, ahol a falvak nagyobbak, működött a falupásztor, aki közös nyájban őrizte az állatokat. Ugyanez van például német területeken és Magyarországon is, csak Svédországban nem olyan nagyok a nyájak. Egy másik típus főleg az ország középső részére jellemző, ahol kerítésekkel védték a szántókat, olykor a legelőket. Mindamellett mechanikus eszközöket is használtak, hogy a jószág mozgását korlátozzák, ne kóboroljon el, ne törjön ki a bekerített legelőről. Ezek egyszerű kerítések, ágasból, kilométer hosszan, amin viszonylag könnyű egy tehénnek, birkának keresztültörnie. Eszközökkel akadályozták ezt, vagy egy táblát tettek a szeme elé, amelytől legelni tudott, de ha a fejét fölemelte, a tábla eltakarta a szemét. A harmadik típus az északi vidékekre jellemző, ahol részben havasi gazdálkodás folyik, és ahol hagyományosan az asszonyok és a lányok végezték ezt a munkát. Ez aztán összekapcsolódott a tej termelésével és feldolgozásával ott, ahol sajtot is készítettek. Ez beleilleszkedik egy tejgazdasági és egy állathasznosítási rendszerbe. Igen, ezt így is meg lehetne fogalmazni. Itt talán túlságosan is nagy összehasonlító anyagot alkalmaztam, ami nem volt mindig indokolt, hogy miért hozok annyi párhuzamot, főleg Közép-Európából és a német nyelvterületről. Ha ki akarnék térni elméleti meggondolásokra, Svédországban tanultam meg, hogy a problémát definiálni kell, mielőtt az ember nekilát. Itthoni néprajzi képzésem során nem szembesültem ilyen módon vele: szénagazdálkodás? Vessük bele magunkat, nézzük meg, mit csinálnak, hogy vannak a birtokviszonyok, stb.! Svédországban azt tanultam meg, hogy ha a téma adott, akkor ki kell dolgoznunk valamilyen koncepciót, hipotéziseket kell alkotnunk. Például ezzel a témával kapcsolatban mondjuk meg, hogy miért készültek ezek a mechanikus eszközök ilyen nagy kiterjedésű területen és ilyen óriási formai gazdagságban. Mikor már valamelyest az anyag birtokába jutottam, neki kellett ülni és kidolgozni valamilyen elképzelést, hipotézist ezekre a kérdésekre. Az ezután gyűjtött anyagot mindig be lehet illeszteni valamilyen elképzelésbe. Ez nem rossz, noha néha tévútra vezet, de mint munkamódszer nagyon használható. Ennél veszélyesebb tévút, mikor az anyag öncélúan gyűlik, adat adat hátán, koncepció nélkül. Mai napig látunk ilyen megközelítéseket, ahol hiányzik ez a kezdő hipotézis. Igen. A néprajzi munkálkodásban persze itt is, ott is egy másik célkitűzés is van: menteni a menthetőt. Akkor nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy heteken, hónapokon keresztül az íróasztal mellett spekuláljunk. Akkor gyerünk, a 24. órában vagyunk, meg kell menteni. De ma már nem lehet így gondolkozni. Későbbi cikkeid a viseletről, a tárgyról mint múzeumi objektumról módszertanilag is átgondoltak. 9 Valóban, de akkor már volt egy koncepcióm, amely a doktori munkában még nem érvényesült annyira. Később született öt-hat olyan tanulmányom, amelyek kifejezetten