Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)
A néprajz jelene és a jelen néprajza Interjú Szabó Mátyással Hogyan fordult az érdeklődésed a néprajz felé, és mi késztetett arra, hogy ezt a pályát válaszd? Kezdetben nem a néprajz volt az érdeklődésem központjában. Érettségi előtt mindenekelőtt a történelem érdekelt. Líceumban érettségiztem, és már a második-harmadik évben nagyon sokat olvasgattam. Amikor 1950-ben felvételi vizsgát tettem a budapesti bölcsészkaron, akkor már kezdődött egy átlépés a régészet felé. Az akkori oktatás struktúrája olyan volt, hogy az elsőéves régészek, néprajzosok, művészettörténészek ugyanazt tanulták. Ebben volt egy bizonyos logika, ez idő alatt kikristályosodhatott, hogy kinekkinek az érdeklődése merre fordul végérvényesen. Az első hónapokban a régészeti érdeklődésemen kívül kezdtem a néprajz felé orientálódni. Nagyon jó előadóink voltak, művészettörténetből Vayer professzor úr, egyetemes néprajzból főleg Vajda László. Ő elsősorban etnológus volt, nemzetközi néprajzzal foglalkozott. Érdekes volt, amit előadott, akkor főleg Afrikáról. Az első év második felében kapcsolatba kerültem Diószegi Vilmossal és K. Kovács Lászlóval. K. Kovács László akkor mágnesként vonzotta magához az embereket. Nem tartozott azok közé, akik sémaszerűen előadást tartottak, hanem főleg néprajzi filmezéssel és fotóval foglalkozott. 1951-ben elhívott Egyházaskozárra, ahol az odakerült moldvai csángók között filmezte Diószegi Vilmossal együtt a kecskejátékot. Ez közel egy hétig tartott. Eldugott hely volt akkoriban Egyházaskozár, nem volt villany, tizenkét kilométert kellett gyalogolni az állomásról, Diószegivel egy rúdon, vállon vittük végig a nehéz felszerelést, a régi típusú felvevőgépet, amelyben nem szalag, hanem egy vékony drót volt. Az egykori svábok házaiba betelepült csángókkal dolgoztunk. Fölvettük a játékot, egy este a hanganyagot, másnap pedig több részletben eljátszattuk a szereplőkkel. 1 Közben Diószegi is foglalkozott a maga témájával, nekem pedig K. Kovács László kiadta, hogy a népi festékanyagok összetevőiről faggassam ki az ottaniakat, meg hogy figyeljem, mi minden történik a filmezés közben, számoljak be arról, hogy a jelenlévők, a nem szereplők hogyan viszonyulnak a dologhoz. 2 Ez az út fantasztikus volt, egy archaikus kultúrával szembesültem ott. Visszatértemkor már nem volt kérdés: a néprajzra tettem a hangsúlyt, a második félévben már inkább néprajzi könyveket, cikkeket olvastam. Közben Ortutay szemináriumára is bejártam, az is nagyon érdekes volt. Előadást csak másodéves korunktól tartott, de a szeminárium, ahol együtt voltak a másod-, harmad-, negyedévesek, nyitott volt. Ez is egyre jobban terelt a néprajz felé. Marót Károly is indított külön egy előadássorozatot, mágiáról, vallásról, ősvallásról, amelyre csak hárman-négyen jártunk, RónaTas András, Ziniel Katalin (elvégezte a néprajzot, aztán Amerikába került) és Istvánovics Márton, meg még tán egy-két történész. Tálasi és Ortutay voltak a rendszeres néprajzi előadók, Bodrogit is hallgattuk.
