Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás
4. „Egyedül kell tanítani a gyermekeimnek a magyar kultúrát, hagyományokat és a nyelvet az iskola és a környezetem segítsége nélkül." Kommentár: A válaszadók kérdései napjainkban már elképzelhetetlenek lennének. Hétnyolc év elteltével még mindig mély érdeklődést tanúsítottak a hazájukban végbement folyamatok iránt, ez azonban mára lecsengett. V/. Lemondana az új állampolgárságáról, ha visszatérhetne egy szabad Magyarországra? 1. „Egy szabad Magyarországon élni minden külföldön élő magyar vágya. De ezért nem mondunk le a svéd állampolgárságunkról." 2. „Valószínűleg lemondanék a svéd állampolgárságomról, ha visszatérhetnék egy szabad Magyarországra." 3. „Nem!" 4. „Néhány éve határozott igennel válaszoltam volna, holnap talán nemmel, ma nem tudom. Nem tudjuk megítélni beláthatatlan tényezők hatását. Egy szabad Magyarország is más lehet, és az emberek is. Én is változom!" Kommentár: A szökés Magyarországról visszavonhatatlannak tűnik a válaszokból. Harminc év elteltével mindez ténylegesen beigazolódni látszik, mivel a svédországi magyarok nagyon ritkán (évente csak néhány eset) veszik fel újra a magyar állampolgárságot. Három évtized telt el azóta, hogy elvégezték a fenti vizsgálatot, amellyel felületessége ellenére is sikerült felszínre hozni az állampolgárság váltását érintő kérdéseket. A válaszgyűjteménynek sikerült megvilágítani sok kérdést. A később végzett felmérések, amelyek a statisztikai hitelességet tűzték ki célul, nem hatoltak ilyen mélyre az egyén orientálódását érintő kérdésekben, és nem sikerült körvonalazniuk azokat a nehézségeket, amelyeket az idéz elő, ha valakit két lojalitás közötti választás elé állítanak. Ez a vizsgálat felfed sok olyan közös vonást, amelyeket más honosítási procedúrát vizsgáló felmérésből is ismerhetünk: attitűdök sokaságát akár egy relatíve homogén csoporton belül. Látszólag ugyanazon külső feltétel esetén az emberek egészen eltérően reagálnak a hazájukkal kapcsolatos viszonyukat érintően. Érdemes megjegyezni, hogy sokkal könnyebben fogalmazták meg a hazájukhoz fűződő kapcsolatukat, mint az új hazájukéhoz fűződőt. A vizsgált kérdések arról tanúskodnak, hogy azok a magyarok, akik felvették a svéd állampolgárságot hét-nyolc évi ott-tartózkodást követően, túltették magukat a száműzetés szokványos nehézségein. Az állampolgárság váltását elsősorban gyakorlati okok motiválták. Ami az identitást illeti, egy jól megfogalmazott gondolattal ki lehet fejezni. „Magyar vagyok magyar állampolgárság nélkül is, svéd nem leszek még svéd állampolgársággal sem." Ugyanakkor más válaszokból közömbösség tükröződik. Kijelenthetjük, hogy a magyarok elsősorban maga Svédország, a társadalmi berendezkedése és az intézményei iránt éreztek lojalitást, és csak másodsorban népe iránt. Miért? Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy könnyebb volt azonosulni a befogadó társadalom attitűdjeivel, feszélyező és nyitott formájával, amely ellentétben áll mindennel, amit a haza szimbolizált. A svédek félénknek, visszahúzódónak és kivárónak tűnnek. Ezekhez a tulajdonságokhoz különböző akadályok járulnak, mint például a nem kielégítő nyelvtudás.
