Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Helyzet - A muzeográfia és a fotográfia szerepe a néprajzi múzeumokban. (Szántó Diana interjúja Jean-Claude Duclos-val)

értelemben. Azt hiszem, hogy itt kézzelfoghatóan tapintjuk egy társadalmi múzeum valódi jelentőségét: jelen esetben a kiállítás eszközeivel, a kerületet mint tárgyat felhasználva próbál megválaszolni a jelen kihívására. A másik dolog, amely érdekel ebben a kiállításban, az az etnológia. Az etnológia mindenekelőtt az összehasonlítás iránti érzék. És ezt rendkívül érdekesnek tartom, különösen egy olyan múzeumban, mint amilyen a miénk, amely elhivatottságánál fogva nyugodtan megelégedhetne a szigorúan vett helyi történelem bemutatásával. Márpedig azzal, hogy kapcsolatot teremt két város, két ország, két kultúra között, rákényszerül arra, hogy kilépjen a saját köreiből. Hogyan látja a holnap múzeumát? Nehéz erre általánosságban válaszolni. Hadd maradjak annál, amit a legjobban ismerek, a társadalmi múzeumoknál. Úgy érzem, legalábbis azokban a múzeumokban, ahol dolgozom, egyre erősebb az igény azoknak a történeteknek az elismerésére, amelyek eddig nem vagy nem eléggé voltak elismerve. Egyre egyértelműbben az a feladatunk, hogy megpróbáljuk betömni az ismeretek hézagait, amelyek valójában az elismerés hiányosságairól árulkodnak. Ez a minket körülvevő világban az egyik legerősebb igény. És azt hiszem, a múzeum alkalmas erre a feladatra. Képes kapcsolatot teremteni az elismerés és az identitás között, miközben megőrzi a köteléket egy nagyobb közösséggel, amely valójában a társadalomban élés kulcsa. Azt gondolom, ennek a tudatosítása ma különösen fontos, és ebben a múzeum nagyon sokat tehet. A múlt elismerése alapvető ahhoz, hogy a jelenben a jövőnek tudjunk építkezni. Ez ma Magyarország számára talán azért is fontos, mert holnap, amikor belép az Európai Unióba, meg kell tanulnia osztozni egy közös történelmi örökségen, és ehhez mindkét részről nagy utat kell még bejárni. El kell ismerni, hogy Franciaországban nagyon keveset tudunk erről az országról, kultúrájáról, történelméről. És talán ez, bár másképp, fordítva is igaz. A múzeum módot találhat arra, hogy segítsen a kölcsönös megismerésben. Készítette Szántó Diana JEGYZETEK 1. A Musée Dauphinois, mint a „Dauphiné" néven ismert tájegységre utaló elnevezés is mutatja, regionális múzeum, célja a helyi kultúrák bemutatása, (www.musee-dauphinois.fr) 2. A múzeum teljes neve: Musée de la Résistance et de la Déportation de l'Isère (Ellenállás és deportáció Isère-ben). Isère egy megyei szintű adminisztratív egység. Ebben az esetben is egy olyan múzeumról van szó, mely nagyban kötődik a lokális történelemhez, közösségi reprezentációkhoz és kollektív emlékezethez. Nem tartja feladatának a 2. világháború eseményeinek kimerítő bemutatását, ehelyett azt mutatja meg, hogyan élte meg ezt az időszakot a helyi lakosság. Az állandó kiállítás ugyanakkor tükrözi azt a képet is, amit erről a helyi történelemről a túlélők és az újabb generációk őriznek, (www.musee-resistance-en-isere.fr) 3. Musée de l'Art et Tradition Populaire, a francia néprajznak szentelt múzeum. 4. Utalás az időszaki kiállításra, amely a fotó eszközével beszéli el a sangatte-i menekülttábor történetét, és melyet különös véletlen folytán a kormány éppen a kiállítás megnyitója előtt záratott be.