Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Antropológia és gyarmatosítás. Borsányi László: Hontalanok a hazájukban. Az első amerikaiak történelme Észak-Amerika történetében (XVII-XIX. század) H. Szilágyi István

megszüntetni, hanem vállalni kell, s arra kell törekedni, hogy a kultúrák közötti érintkezés alapja ne az erőszak, hanem a kölcsönös tisztelet, a tanulás és a példamutatás legyen. Más kérdés, hogy az eszmék - sajnos vagy szerencsére - nem válnak valósággá automatikusan, pusztán igazságuk vagy szépségük okán. Ez viszont semmiképpen sem róható fel kizárólag az őket megfogalmazó tudósok vagy művészek hibájaként. A „kritika kritikája" azonban nem sokat vonhat le Borsányi László szellemi vállalkozásának erényeiből: a mű új ismereteket közöl - méghozzá a „laikusok" számára is érdekfeszítő témáról -, és izgalmas, új értékelési szempontokat vet fel. A könyv talán legnagyobb érdeme mégis az, hogy a szerző kiváló érzékkel talál egyensúlyt a tudományos alaposság és az ismeretterjesztés igénye között. Ami a tudományos megalapozottságot illeti, az aligha vitatható, lévén hogy a könyv Borsányi László kandidátusi értekezésének „könnyített" változata. Az ismeretterjesztést szolgálja az írás remek, gördülékeny stílusa, a több mint két tucat térkép és ábra, valamint a közel kétszáz, eredeti festményeket, rajzokat és fényképeket bemutató képanyag; ez utóbbi önmagában is figyelemre méltó válogatás eredménye, amely a szerző esztétikai érzékét is dicséri. A képaláírások pedig mintegy a lábjegyzeteket pótolják, sőt, a történet elmesélésének egy másik, a hétköznapi életvilágához közelebbi szintjét alkotó szüzsévé állnak össze. (Érdekes, hogy míg a „hivatalos" főszövegben az „indiánkérdés" történetének bemutatása a 19. századdal zárul, addig a képaláírások szintjén a történet Wounded Knee-vel ér véget.) A könyvet a jegyzetek, a név- és tárgymutató mellett a szövegben előforduló népnevek és nyelvek magyar átírásának jegyzéke teszi teljessé-ez utóbbit a jövendő magyar antropológusok is haszonnal forgathatják majd. JEGYZETEK 1. „Történetünk az I 740-es év táján kezdődik ..." - írja James Fenimore Cooper a Vadölő első mondatában (Cooper 1964:5). 2. Település Dél-Dakota államban (USA). 1973-ban a lakota polgárjogi mozgalom résztvevői itt, az USA Hetedik Lovasezredének legszégyenletesebb vérengzései színhelyén tartottak megemlékező és tiltakozó demonstrációt. A tüntetőket 73 napi ostrom után tudták meghátrálásra kényszeríteni az FBI ügynökei. Lásd 188. p. 3. A szerző hét ilyet különít el: délnyugat, délkelet, északkelet, Kalifornia és a Sziklás-hegység fennsíkjai, a síkságok és a prérividék, az északnyugati peremvidék, valamint a sarköv alatti vidék népei; vö. 20. p. 4. Jól mutatja ezt, hogy az amerikaiak - részben azért, hogy az indiánokat létalapjuktól megfosszák - 1830 és 1875 között 39 millió bölényt irtottak ki, lásd 124. p. 5. Turner egyik 1893-ban tartott előadásában azt fejtegette, hogy az amerikai fejlődés magyarázatát egy „szabad földterület" létében és az amerikai telepesek nyugat felé nyomulásában kell keresnünk. „Turner az indián népek katonai leigázásában és a hollandok, franciák, spanyolok meg mexikóiak ellen folytatott hódító háborúkban mindössze „egy szabad földterület visszahúzódását" látja. Azt mellékes vagy nem létező körülménynek tekinti, hogy ezek a földterületek az eredeti tulajdonosok, az őslakosok szemszögéből nem visszahúzódtak, hanem összezsugorították őket kényszerrel, s a gyarmatosítók számára így, jogos tulajdonosaiktól, az indiánoktól „megszabadítván terjedtek ki" - állapítja meg Borsányi (10. p.).