Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - Antropológia és gyarmatosítás. Borsányi László: Hontalanok a hazájukban. Az első amerikaiak történelme Észak-Amerika történetében (XVII-XIX. század) H. Szilágyi István
akkor egy önbeteljesítő jóslat. Tökéletes félreértés, tekintve, hogy Kolumbusz nem India földjén ért partot. Másrészt az „indiánok" nagyon sok, különféle kultúrájú őslakos nép közös gyűjtőneve lett, amely a hódítók tudatlanságának és vágyak által fűtött képzeletének olvasztókemencéjében kiforrott képzetek keretévé vált: sablonná, sztereotípiává, amely elfedi, eltünteti a különböző népek különböző kultúrájának sokféleségét ezzel tagadja és megsemmisíti az identitásukat. Az „indián" önbeteljesítő jóslat is, mivel a gyarmatosításuk folyamán a korábban elszigetelt, autonómiájukat és kulturális különbözőségeiket őrző népek egységesültek, s a nemkívánatos, létükben tagadni való másság hordozóivá váltak. Amíg az Egyesült Államok történelme a mi fokozatos kiterjesztéséről szól, s ebbe a kategóriába ma már mindenféle etnikumú és kultúrájú ember belefér, addig az „indiánok" mind a mai napig az ők kategóriájába tartoznak, olyannyira, hogy az amerikaiak már puszta létüket is vonakodnak elismerni. „Freud az egyén emlékezetkihagyásait az embernek azzal az öntudatlan kívánságával magyarázta, hogy el akar rejtőzni minden elől, ami szégyenletes, félelmetes, társadalmilag elfogadhatatlan. Elképzelhető, hogy valamiféle társadalmi, nemzedékről nemzedékre erősödő emlékezetkihagyás teszi lehetővé az amerikaiak számára a gyarmatosítás folyamán megtörténtek eltussolását. Valószínű, hogy az őslakossággal szembeni rettenetes bánásmód elismerése és tudatosítása éppolyan szégyenletes és elfogadhatatlan, mint a megmagyarázása" (I I. p.) - jegyzi meg találóan a szerző. A mű első fejezetében (Ősi kultúrák az Újvilágban) Borsányi vázlatos képet fest az Újvilág felfedezése előtt létező őslakoskultúrákról. Véleményem szerint e kép talán túlságosan is vázlatosra sikeredett, s a szerző nagyobb teret szentelhetett volna e témának a könyv egészén belül, hiszen egyik fontos célja, hogy széttörje az „indián" fogalmához tapadó sztereotípiákat. További problémának látom, hogy még e vázlatos képben is aránytalanul kevés figyelmet fordít a különböző társadalmak politikai szervezetének, vallási eszméinek, illetve a normatív kultúra elemeinek bemutatására az anyagi kultúrával szemben. Talán szerencsés lett volna - mintegy esettanulmányként - a fontosabb népcsoportok 3 közül egy-egy népet kiválasztani, s kultúrájukat részletesebben leírni. Ezzel az elnagyoltsággal magyarázható az is, hogy az őslakos népeknek a földhöz való viszonyát a közösségi tuJajdon fogalmával jellemzi (22. p.). Ez azért félrevezető, mivel azt sugallja, hogy e viszonylatban a föld a tulajdon tárgya. Ezzel szemben a hagyományos társadalmak túlnyomó része a földet nem tárgynak vagy dolognak, hanem szellemi entitásnak tekinti, amelyet nem lehet sem „használni", sem „birtokolni", sem pedig „rendelkezni" felette; az egyén legfeljebb megfelelő beavatási szertartások révén e szellemi entitás részévé válhatott. Valószínűleg ez a szemlélet volt az oka, hogy a gyarmatosítók miért tudták sokáig könnyűszerrel becsapni az őslakos népeket különféle szerződésekkel: az „indiánok" egyszerűen nem értették a szerződés lényegét. Jól érzékeltetik ezt a híres sauni főnök, Tecumseh szavai: „Egyetlen törzsnek sincs joga eladni [földjét], még egymásnak sem, legkevésbé idegeneknek. [...] Miért nem adjuk el a levegőt vagy a tengert ugyanúgy, ahogy a földet? Nem minden gyermeke számára egyformán teremtettee ezeket a Nagy Szellem?" ( 144. p ; ) A következő négy fejezetben (Észak-Amerika meghódítása és gyarmatosításának kezdetei; 1763-1815: Az Amerikai Egyesült Á llamok megalakulása; 1834: Az indián territórium létrehozása; 1848-1871: A rezervátumrendszer kialakulása) mutatja be a szerző az „indián" történelem első három évszázadának fontosabb eseményeit: megnyert csa-
