Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

LAJTAI LÁSZLÓ: A minangkabau gyógyító orvosantropológiai zemszögből

Néhány a megjelent esetek közül: 1. Fiatal, huszonkét év körüli sovány férfi, kissé bizalmatlan tekintetű. Rémálma volt. Magyarázat: vizelés közben egy rossz szellem szállt belé. 2. Hatvanöt év körüli nő, nyakán nagy duzzanattal, ami lehetett például egy kezeletlen struma vagy egy tumor. Őtőle a dukun nem kérdezett semmit, ismert, visszajáró kliens volt. A kettőjük közötti személyes kapcsolat, a néni szemében a bizalom itt is érezhető volt. 3. Húsz év körüli, körülbelül hét hónapos terhes nő. Nem érzi kellőképp a baba mozgását. A dukun elmondja, hogy látja (illetve a mozgásvihar során fellépő transszerű állapotban látta) a magzatot. A lányt az anyja kísérte, inkább az anya beszélt. Elmondták, hogy jártak már (biomedikális) orvosnál, aki gyógyszereket rendelt. A dukun javasolja, hogy ne menjenek orvoshoz, mert az itt nem segít. A betegségmagyarázatban fontos szerepet kaptak a háziszellemek. 4. Huszonöt éves férfi. Rosszul megy a boltja. 5. Negyven év körüli férfi, nem szándékosan, hanem személyéből fakadóan a rendelés szimbolikus kereteit feszegette. Általában problémás az élete, az itt és mostban sokat beszélt, többet és hangosabban, mint mások, és olyankor is, például már az ajtónál állva, amikor a többiek nem szoktak. Sokat beszélt hozzám is, próbálta, amennyire tudta, angolra fordítani a szót. Felesége elhagyta, kereskedelmi vállalkozásai rosszul mennek. Ennél a kliensnél a dukun többször felém fordult, mintegy összekacsintva jelezte, hogy a férfi nem teljesen normális (ismert volt, hogy én pszichiáter vagyok), a kliens problémájának hátterét is kissé pszichologizálva magyarázta, vagyis itt nem a szellemekre, hanem a fenti életeseményekre helyezte a hangsúlyt. Ezeknél a fenti eseteknél a kezelés menete a szokásos volt, minden esetben ugyanúgy a korábban leírtaknak megfelelően történt. 6. Egy fiatal, körülbelül tizennyolc éves, nőgyógyászati problémákkal jelentkező fiatal lány esetében kissé másképp történt. A dukun által adott betegségmagyarázat nála is a szellemekre vonatkozott. Ezt a lányt azonban megkérte, hogy forduljon meg, üljön neki háttal, majd szintén csukott szemmel, egy kissé más mozgássorral, mint addig, úgy mozgott, mintha erőlködéssel, lassan-lassan kihúzna valamit a hátából. 7. Huszonnégy év körüli, negyedéves orvostanhallgató lány, egyik kísérőnk. Barátja, a másik kísérőnk korábban elmesélte, hogy a dukun találta meg neki ellopott motorkerékpárját. Távolból meglátta (belső látással), hogy valamelyik rendőrségi raktárban van. A lány azt kérdezte a dukuntól, merre lehet a pénze, amit nem talál. Ő nem ült ki a dukun elé, itt nem történt mozgássor sem. A dukun elmondta, hogy a pénzt a lány szobájában, valamelyik szekrényében kell keresni. Kívülállóként való jelenlétünk ugyan különlegessé tette a napot, de a rendelés szokásos menetét, úgy tűnt, nem befolyásolta. Ennek oka, úgy érzem, alapvetően a dukunnak a helyzethez való rugalmas, elfogadó viszonyulása volt. Kérdésére mi is elmondtuk, honnan jöttünk, mi a foglalkozásunk, és hogyan néz ki a családunk. Már jártak nála korábban külföldiek, konkrétan meg is említette egy osztrák egy évvel azelőtti látogatását, és úgy tűnt, a helyzetet ő és a többi jelenlévő úgy értelmezi, hogy ezzel a dukun tekintélyét emeljük. Foglalkozásunk, külföldiségünk, már családos, meglett férfi mivoltunk szintén tiszteletet ébresztett. Emellett természetesen igyekeztünk barátságosan, kissé visszahúzódva, a helyzethez alkalmazkodva, a dukunnak a tekintélyt megadva vi-