Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

HELTAI GYÖNGYI: Színház és interkulturalitás

netre, az anekdotát s annak előadását valószínűleg inkább a lekezelő európai távolságtartás, mint a szeretet s az internacionalista barátság jeleként élték meg. A fenti történet jól érzékelteti az ideológiai és geopolitikai alapon egy táborba sodródó, kulturális hagyományaikat tekintve azonban igen távoli népi demokráciák színházi kapcsolattartásában rejlő kockázatot. A Nemzeti Színház akkori dramaturgjának, Benedek Andrásnak visszaemlékezése szerint ők sokkal óvatosabbak voltak kínaiügyben. Tisztázták például, hogy nem lehet összekeverni egy hagyományos kínai opera s egy kínai szocreál alkotás „egzotikumát". Rájöttek, hogy az első, művészileg izgalmasabb változattal, az efféle produkciókhoz szükséges test- és hangtechnika ismerete nélkül nem is érdemes próbálkozni. Tegyük hozzá: a korabeli magyar közönség hermeneutikai kompetenciája is hiányzott egy kínai opera élvezetéhez. A Nemzetiben tehát a népi demokratikus darabok bemutatásának kényszerétől hajtva egy „modern", szocialista realista kínai darab gyökeres átstrukturálásával, magyar dramaturgiai kánonhoz igazításával kísérleteztek. Benedek András visszaemlékezéséből az is kiderül, hogy a tágabban értelmezett fordítással járó interkulturális buktatók kiküszöbölése akkoriban egyedül a dramaturg vagy a rendező lelkiismeretességén és műveltségén múlt, hisz e félreértések veszélye nem tematizálódott.

15 Az interkulturális problémákkal kapcsolatos tudatosság hiánya s némi zavarodottság érezhető a botrányt okozó kínai anekdota további kezelésén. A vizsgálat során ugyanis kiderítették, hogy egy másik pesti komikus is építi poénjait a kínai és magyar kultúra távolságára. S ez most - közelebbről még mindig meg nem határozott okból - önmagában veszélyesnek, elítélendőnek és büntetendőnek minősült, ahogy ez kiderül Kende István népművelési minisztériumi főosztályvezetőnek a Fővárosi Tanács VB népművelési osztályára küldött, 1953. január 6-i leveléből. „Egyben közlöm, hogy az Artista Varietében január 3-án Kabos László egyébként is kifogásolható magánszámában szintén a kínai emberekről szóló számot adott elő. Kérem, hogy Kabos Lászlót vonja felelősségre, és az eredményről értesítsen."

16 Mivel azonban a büntetésért kiáltó hivatalnok érezhetően maga sem tudta, hogy a távoli kultúrából merítő témaválasztáson kívül mi is a színészek voltaképpeni „bűne", mindkét renitens a kor viszonyaihoz képest enyhe büntetéssel megúszta a rosszul elsült interkulturális kommunikációs kísérletet, amelyről a Budapest Fővárosi Tanács VB XI. népművelési osztályának a Népművelési Minisztérium színházi főosztályára küldött, 1953. március 5-i jelentésében ezt olvashatjuk: „Hivatkozással az 1451-3. sz. leiratukra értesítem, hogy Murányi Lili és Kabos László ügyét kivizsgáltattam. Nevezettek valóban komoly politikai hibát követtek el és ezért fegyelmi bizottság foglalkozott ügyükkel. Murányi Lili eivtársnőt a Főv. Vígszínház fegyelmi bizottsága 200 forint pénzbüntetésre ítélte és ügyét ezen felül a Pártbizottsághoz tette, esetleges pártfegyelmi vizsgálat megindítása céljából. Kabos László ügyét a Vidám Színpad vizsgáló bizottsága megvizsgálta, és bár kisebb hibát követett el, de más szabálytalanság is súlyosbította magatartását és így 100 forint pénzbüntetésben részesítette."

17 Megjegyzés az iraton: „Lássa Kende et! A büntetést, a kínaiakat kifigurázó »viccert« kapták. Utána intézkedést nem igényel." A nemzetközi színházi kapcsolatok területe az I 950-es években nem nélkülözte te-