Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
HELTAI GYÖNGYI: Színház és interkulturalitás
... és praxis Gáspár Margitnak a Színház című lapban, i 999-ben megjelent visszaemlékezéséből 6 azonban az is kiderül, hogy a szovjet és népi demokratikus operettek „fordítása" a gyakorlatban milyen mély dramaturgiai átalakításokat eredményezett. A szovjet modell változatlan átvétele, a minél tökéletesebb másolatra törekvés igényének hangoztatása hátterében valójában a darabok befogadói elfogadtatása érdekében végrehajtott, az igazgatónő által kezdeményezett radikális átalakítások sora állt. Gáspár memoárjában érzékelteti azt a némileg cinikus közmegegyezést is, melynek értelmében a pesti változatot megtekintő szovjet vendégek rendszerint úgy tesznek, mintha nem vennék észre a hivatalos diskurzusban modellremekműként dicsért szovjet operettek radikális átszabását a pesti színpadon. 7 „A Szabad szél különben nagyon szép darab lett, bár az eredeti szöveghez jóformán alig maradt köze, és iszonyatos sikert aratott. A zenéje eleve csodaszép, és mi egy nagyszabású drámai építményt csináltunk hozzá, én voltam a dramaturg. [...] Úgyhogy nem ellenőriztek ők [a szovjetek - H. Gy.] semmit az égvilágon, Kálmán [Nádasdy Kálmán, az előadás rendezője - H. Gy.] meg én pedig nyugodtak voltunk, hogy az egész soha nem derül ki. Na aztán mégis kiderült. 1951 -ben egy delegációval Csehszlovákiában jártunk, és elhatároztuk, hogy megnézzük az ottani Szabadszé/-előadást. És akkor közben egyszer csak megszólal mellettem Horvai Pista, aki tagja volt a delegációnak: te Margit, ez nem ugyanaz a darab. Dehogynem, mondom én. De hát egészen másról szól! Hát nem tudtad, hogy mi egy kicsit átdolgoztuk? - feleltem. De mindenki egyetértett abban, hogy a budapesti darab sokkal jobb! Most ugrom egyet a következő évadra, amikor a Havasi kürtöt mutattuk be Miljutyintól. Ezt valamivel kevésbé dolgoztuk át, de azért ekörül is támadtak nehézségekés viták. A szöveget Darvas Szilárd és Lenkei Lajos fordította, Lenkeit nagyon szerettem, drága, kedves ember volt, de akkor még kicsit szemellenzős. Én a szövegre rögtön azt mondtam, hogy te Lajos, itt nincs semmi konfliktus, hát akkor ugye mitől énekeljenek ezek az emberek? Senkinek semmi baja, a szerelemben sem, jómódúak, szépen öltözöttek, élnek bele a világba, hát hol itt a probléma? Erre Lenkei azt felelte, hogy az új drámában nincsen konfliktus. Mondtam, az lehet, de énnálam van. Na, aztán neki is mentünk, és csináltunk konfliktust - nagyon naiv kis konfliktust, hát amilyet lehetett. De az előadás nagyon szépre, látványosra sikerült, és nagyon jó volt a zenéje. Egyszer aztán megérkezett Pestre Miljutyin, a zeneszerző, hogy megnézze a darabját. De először nem a Havasi kürt volt kitűzve, hanem a Szabad szél. Hát Nádasdyval majd belehaltunk a félelembe: mi lesz itt? Ez most idejön, és meglátja, hogy mi valami egészen mást játszunk... Na, most már mindegy. Jön Miljutyin teljes sleppel, beül az igazgatósági páholyba, mi meg kinn a folyosón állunk Nádasdyval, és fogjuk egymás kezét: most szakad le a mennyezet... Vége az első felvonásnak, bemegyünk a páholyba, Miljutyin megfordul, csurognak a könnyei, és azt mondja: hát hogy ezt az én Dunajevszkij barátom nem láthatja!" (Venczel 1999:1 7-18.) Gáspár persze egyes szerepek Latabár és Honthy {'mázsára való átíratásával is segítette e szokatlan, jellemzően forradalmi vagy termelési témájú operettek befogadását. Hisz ne feledjük - bár e korszakban elsősorban a librettóra s annak ideológiai tartalmára helyeztek nagy hangsúlyt -, az operett műfajában a ritmusra, stilizációra épülő játékstílus, a zene, a tánc teátrális hatóereje sokszorosan felülmúlja a szövegét. S e színészi
