Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás

menyre jutnak. Megoldhatóvá tenné ezt a helyzetet, ha lehetséges volna, mint azt sokan szeretnék, a kettős állampolgárság intézménye. Egy fiatal kubai aggodalommal teli döntése sejteti, hogy mivel járhat egy ilyen konfliktushelyzet. „Nem volt könnyű meghozni a döntést a svéd állampolgárság felvétele mellett. Nagyon szeretem Svédországot, olyannak, amilyennek megismertem... De sokáig úgy érezném, hogy Kuba elárulása lenne, amely hosszú ideig volt kiszolgáltatva külföldi agressziónak és blokádnak, ha kérvényezném egy másik ország állampolgárságát. Hosszú gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy ez az érv nem egyforma súllyal esik latba a többivel. A kubai hatóságok ugyanis nem bántak velem olyan felelősségteljesen, és nem tanúsítottak velem szemben olyan megbecsülést, amint azt kubai állampolgárként jogomban állna elvárni tőlük. Ezért felmentettnek tekintem magam az esetleges irántuk tanúsítandó erkölcsi kötelességeim alól. Az idő múlásával a Svédországhoz való tartozásom egyre erősebbé vált." (Centralarkivet M 1978-1 l-l 0:37.) A fenti példák rámutattak, hogy az állampolgárság váltásával együtt járó konfliktus a két ország közötti köteléktől függően vagy felerősödik, vagy csökken. Mindent egybevetve az identitás egyike a legfontosabb tényezőknek, amelyek az állampolgárság váltásakor érvényesülnek. Az itt folytatott vita legfontosabb eleme, hogy az identitás mint tényező lehet ösztönző (mint az a fentiekben kiderült, „svédnek lenni") vagy visszatartó hatású. Az identitás magja - amely az embert a többi emberrel való kapcsolatában szociális lénynek definiálja - az idegenben tartózkodás során alapjaiban változhat. A Svédországba bevándoroltak nagyobb részének felnőttkorban szembetűnő problémái támadnak a saját identitásával. Mivel azonban az identitásnak különbözőjelentései vannak, bizonyos részei (a népességgel osztott közös politikai nézet, a foglalkozással való vagy az egzisztenciális identitás stb.) ösztönző tényezőként hatnak, amely végül a többséget arra késztetheti, hogy vigyék végbe szándékukat az új állampolgárságfelvételével kapcsolatban. [...] Négy honosítási modell A következő bemutatásban a magyar bevándorlócsoportot vesszük alaposabban szemügyre, különös tekintettel a svéd állampolgársághoz való viszonyulására - röviden összehasonlítva másik három bevándorlócsoporttal. Fontos rámutatni az állampolgári magatartás változatainak hátterére, mivel ez az integrációs probléma megértésének a kulcsa. Összevetettük és dokumentáltuk a négy csoportot az állampolgársághoz való attitűdben mutatkozó eltérések alapján. A kiválasztásukat a kivándorlás oka, a Svédországtól való távolság és az integráció mértéke határozta meg. A csoportok, amelyekre a választásunk esett-magyarok, törökök, chileiekés irániak-a bevándorlások különböző évtizedeit reprezentálják (1950-től I 980-ig). Ezek a csoportok néhány alapvető különbségtől eltekintve viszonylag nagyok és bizonyos mértékben feltérképezettek a kutatásban. Az idő szempontja, a tartózkodás hossza Svédországban - a svéd állampolgárság felvételére mutatott hajlandóság növekszik az idő elteltével - különböző módon működik. Első látásra nem mutatkozik egyértelmű összefüggés a tartózkodás hossza és a honosítás igénye között: sok más tényező nagyobb súllyal esik latba. A régi, illetve az új ál-