Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: A kopt egyházi zene hosszú története (Mohay Tamás interjúja Tóth Margittal)

Egy ilyen könyvet, hatszázvalahány oldalon keresztül tele kottával, ki olvas el? Tóth Margiton kívül tudja-e ezt valaki olvasni? Nagyon kevesen. Megkértek engem, hogy tanítsam őket kottát olvasni. Vállaltam volna, de azóta sem intézték el, nem volt rá lehetőség. Akkor ez a könyv tulajdonképpen a tudományos őrzésnek, az analízisnek a dokumentuma, és a gyakorlati liturgikus életben ők nem fogják ezt mint liturgikus könyvet használni tudni? Használják, de csak a szöveget nézik. És nagyon sokat jelent, mert minden monostorban már van egy példány. Shenouda pápa külön kérte, hogy ezek szerint menjenek. Mikor százéves volt Ragheb úr, akkor föltettek minket egy nagy pulpitusra egy színházteremben. Akkor mondta a pápa, hogy hova lettünk volna, ha nincs nekünk Ragheb Moftahunk, aki ezt összegyűjti és megcsináltatja, és hova lettünk volna, ha nincs valaki, aki ezt feldolgozza, leírja. Szóval ezt tudomásul vették, és méltányolják. Van egy levelem, egy Honorary Decrate, a kopt hagyományok megőrzéséért, és ezért a kötetért. Menjünk egy kicsit vissza az időben: hogyan kezdődött a pályája? Budapesti vagyok, 1920-ban születtem. A harmincas években jártam a Nemzeti Zenedébe, zongorista voltam, Lajtha László ott zeneelméletet tanított. Kislány voltam, copfos és matrózruhás. „Tóth kisasszony" voltam, akkor ez volt a megszólítás. Jó zongorista voltam, játszottam Lajtha-darabot is, Faragó György tanár úr adta ide. Később az ő tanácsára átmentem a Zeneakadémiára mint zongorista. A későbbiekben másként alakult az életem. Lajtha László, ha jól emlékszem Londonban volt kint a negyvenes évek végén.

12 Amikor hazajött, úgy elvették a határon az útlevelét, hogy csak I 962-ben kapta vissza. Akkor az a zene, amelyet kint írt, a The Murder at the Cathedral, megkapta a velencei Arany Oroszlán Díjat. Addigra őt már szinte kidobták a Nemzeti Zenedéből, a Rádióból, mindenünnen, ahol ő dolgozott. A Szabad Európa bemondta, hogy annak a Lajtha Lászlónak a zenéje kapta az Arany Oroszlán Díjat, aki otthon az ezüstjei és a szőnyegei eladásából él. Révai volt akkor a kulturális miniszter, behívatta, hogy mi lehetne az a platform, amelyen a professzor úrral együtt tudnánk dolgozni. Akkor kis gondolkodás után azt mondta, hogy a népzenegyűjtés - de én választom ki a munkatársaimat. Ez a csoport megalakult 1951 -ben, és ezek között én is ott voltam. így kerültem be én ebbe a csoportba. Két zenekutató csoport volt Magyarországon akkor: a Kodályé és a Lajtháé. A Kodályé dolgozott az Akadémián, és ők elsősorban kiadással foglalkoztak. Azért jegyeztek le anyagot, mindent, hogy a Magyar Népzene Tára megjelenjen. Lajthának meg az volt a feladata, hogy a Néprajzi Múzeumban dolgozzon, a hangszerek gyűjtése és hangszeres zene gyűjtése legyen a munkája. így dolgozott ő együtt a Rádióval is, már korábban is. A mai napig lehet hallani, hogy „Lajtha László felvétele". A Pátria lemezsorozat megindítása például az ő nevéhez is fűződik.