Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

Értékrendszerek és tevékenységek Megfigyelhető, hogy a rokonok és más falubeliek ítélete nem az alkotásoknak tulajdonított esztétikai jellemzőkre vonatkozik, hanem magára a tevékenységre. Ez alapján a pácsonyiak művészethez való viszonya értelmezhető azáltal, hogy az értékrendszeren belül milyen szerepe van a különféle tevékenységeknek, illetve mennyire preferálják a függetlenséget. Az idősebbeknél a munka központi szervező szerepe ma is domináns." Többnyire az idősek számára fontos, hogy mindig találjanak valami hasznos elfoglaltságot. Ha gyerekeikben nem is, de bennük még él az elképzelés, hogy a munkavégző képesség csökkenésével változik az egyén státusa, és ezért a gyerekek és az öregek csak másodlagos jogokkal rendelkeznek a családban és a társadalomban. A munka mellett természetesen a pihenésnek, szórakozásnak megvan a kijelölt helye. Meglepett, hogy a „kikapcsolódás" idejét és formáját pontosan beiktatják a napi időbeosztásba. A munkanélkülieknél és nyugdíjasoknál a legáltalánosabb a délutáni pihenő (természetesen a háziasszony előbb mindig elmosogat és elpakol), ami többnyire összekapcsolódik egy-egy napi rendszerességgel ismétlődő filmsorozat nézésével. Általánosan jellemző a televízió tevékenységszervező szerepe, hiszen a legtöbb családnál megvan az a néhány műsor, amelyet mindig figyelemmel kísérnek. A naponta ismétlődő műsorok jól beilleszthetők az időbeosztásba. Nemek közti eltérés is megfigyelhető, a nők időbeosztását meghatározza a házimunka, míg a férfiaknál nincs ilyen megszokott feladat, és így szabadabban rendelkeznek az idővel és a tevékenységek megválasztásával. Az interjúk során megkérdezettek két csoportra oszthatók szociológiai jellemzőik alapján, mely meghatározó volt abban, miként vélekednek Magyar Lajosról. Azok a személyek, akik vallásosnak mondták magukat, sokkal toleránsabbaknak bizonyultak. Az ő jellemzésükben nagy szerepet kapott, hogy Magyar Lajos templomba járó jó katolikus. A faragást is a vallási szféra felől közelítették meg. A faragást mint tevékenységet külön nem értékelték, hanem a szobrok vallásos jellegű témáit tartották elsődlegesnek. A nem vallásosak vélekedésének két alapvető jellemzője van: az egyik, amely a korra vonatkozik (amit már említettem), olyan kijelentésekben érhető tetten, mint „Nem hagyja el magát", ahhoz képest, hogy idős...". A másik pedig a cinikus hangnem („Tesz az mindent!"), valamint ehhez kapcsolódva a kinevetés. Magyar Lajos megítélését többeknél befolyásolta az életkor. Nemtetszést vált ki, ha úgy látják, hogy túl sok időt tölt a faragással (egy haszontalan tevékenységgel), és az már a munka rovására megy. A faragó életkorának előrehaladtával ez az értékelés bizonyos mértékig pozitív irányba mozdulhat el. Ugyanis az idős ember esetében, aki már munkavégzésre lényegében alkalmatlan, a faragás átminősül nem tevékenységből tevékenységgé. Ezen azt értem, hogy az előbbi esetben a tevékenység a munkával, munkaszerű, azaz hasznos cselekedetekkel azonosul, a második esetben, mikor az idős ember elfoglaltsága annak a jele, hogy nem hagyja el magát, nem magatehetetlen, azaz még tevékenykedik. Magyar Lajos szintén tisztában van a megítélését befolyásoló tényezőkkel (hiszen állítása szerint ötvenéves koráig ő sem volt más), ezért megvan benne az igény, hogy bebizonyítsa a faragás hasznos voltát. Rendszeresen hangsúlyozza, hogy mennyit ke-