Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

mesterség szerszámai találhatók. Ezt a mesterséget autodidakta módon sajátította el, s a család, illetve a falubeliek részére végezte a javításokat. Ennek a domborműnek az elkészítésekor már az első elismerések is megérkeztek, hiszen az alkotó az I 981 -ben rendezett V Népművészeti Kiállításon elnyerte az aranyérmet. Ezután már felkeresték látogatók, riporterek (például a Vas népe című regionális laptól). Mégis az órásság előbbre helyezésének oka lehet az, hogy faragást a szűkebb környezetben nem ismerték el. Az órás szerepében való megjelenés a közösség számára értelmezhető, így a közösségi normáknak való megfelelés igénye jut szerephez. Egy későbbi dombormű, az I 996-ban készült Isten hozott és annak 1991 -ben hasonló címmel készült előzménye már a művészt jeleníti meg. Mindkettő Magyar Lajost ábrázolja faragás közben a mennyben, amint Isten borral kínálja. A két mű kompozíciója megegyezik. Egy kör alakú tábla felületét teljesen betölti három alak. Az 1991 -ben készült művön középen egy angyal, a későbbin Szűz Mária alakja látható, ezek tulajdonképpen szobrok, amit Magyar Lajos faragott. A két mű közt ez a személycsere az egyetlen különbség, még az alakok testtartása is azonos. A jobb oldali alak Isten, kezében boroskannát tart. A másik kezében kupa, melyet a készülő mű fölött Magyar Lajos felé nyújt. Ő kezét összekulcsolva Isten felé fordul (így a néző profilból látja). Ülő helyzetben ábrázolta magát, ölében faragószerszámokkal, amint Isten munka közben meglepte. A dombormű tréfából készült Ilonka néni (Magyar Lajos felesége) bosszantására, aki zsörtölődött a mindennapos borivás ellen: „Ez vicc, ez tréfa, de azért van is benne valami...". Ennek a könnyed hangvételnek azonban ellentmond a mű talpazatának felirata: „Igyál fiam, Téged megillet, sokat imádkoztál, dolgoztál, szenvedtél." A jutalom (bor és mennyország) a faragásért (munka) és a szenvedésteli, hithű életért jár, másrészt a faragás lesz az alkotó mennybeli elfoglaltsága is. Az Isten hozott első változata 1991 -bői már a szobrászt ábrázolja. A közösség és közte kialakult feszültség nem oldódott fel. A szobrász felvállalta a művész szerepét, ezzel elfogadva a különbözőséget. Az eltávolodás jelképesen a műben is megfogalmazódik, a földi világot egy virtuális tér váltja föl. Egy elképzelt jövőben, felsőbb hatalmaktól kapja meg a vágyott elfogadást és megbecsülést. Összefoglalva: az önmeghatározás átalakulásában és a faragás felértékelésében külső körülmények játszottak szerepet. Miután a szobrok több kiállításon is eredményesen szerepeltek, megnőtt az érdeklődés a művész és munkái iránt: riporterek, kutatók keresték fel, meghívást kapott a velemi alkotótáborba, ahol más művészekkel találkozott. A kecskeméti Naiv Művészet Múzeuma, valamint néhány magánszemély több alkotását megvásárolta. Ezek az események számára betekintést engedtek egy másik értékrendbe, melyben faragásait felértékelték, művészetnek nevezték, és lassanként ehhez az értékrendhez tartozónak érzi magát. A helyi társadalom részéről tapasztalható kezdeti erős elutasítás figyelmen kívül hagyását elősegítette, hogy a helyi társadalom is „megengedőbb", hiszen már szembesült az életformák pluralizmusával.