Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

kintett önazonosság „mint az élettörténet foglalata meghasad és felnyílik" (Tengelyi 1998:43). Ezek kétfélék lehetnek: egyrészt az életutak intézményesülése által meghatározottak, másrészt egyediek, mint a „vallási megvilágosodás". Igy az életutak „a társadalmi intézmények előírásai és az individuális döntések metszéspontján keletkeznek" (Mayer 1993:1 12). A sorsesemények olyan kiemelkedő események, amelyeket a szubjektum fordulópontoknak tart. Ezek többnyire állandóak, és a hozzájuk tartozó interpretációs keret változik meg. Ezeket a személy maga jelöli ki aszerint, hogy miként illeszthetők élettörténetének kontextusába. Legtöbbször határvonalakként jelennek meg, elkülönítve egymástól két életszakaszt. Azonban maga a fordulat nem „pontszerű", leginkább események bizonyos sorozatát jelöli, jól körvonalazható időbeli kiterjedéssel. Azokban az esetekben, amikor egy konkrét esemény válik gyökeres változások kiindulópontjává, akkor is jelen van az időtényező, amit a mentális feldolgozás vesz igénybe. Ez az időintervallum tulajdonképpen megfeleltethető Van Gennep átmeneti rítusainak liminális szakaszával, mely két különböző létmódot választ el egymástól. Az élettörténetek fordulatai és a liminális szakasz abban egyezik meg, hogy mindkettő identitásszerkesztési művelettel jár együtt: vagy gyökeresen átrendeződik az identitás szerkezete, vagy új kategóriával bővül. Magyar Lajos élettörténeti elbeszélését a művészi öntudat szövi át, ami az értékelő kijelentések esetében a legnyilvánvalóbb. Ennek egyik legkitűnőbb példája a paraszti életforma leértékelése, amelyben - a művészi öntudathoz és küldetéstudathoz kapcsolódva -a „szenvedés" meghatározó. Magyar Lajos élettörténeti elbeszélése szerkezetileg olyan egységes szakaszokra tagolódik, amelyek az élet egy-egy vonatkozását foglalják össze, úgy hogy ezek a szakaszok önmagukban is egész történeteknek tekinthetők. Ebből következik, hogy az elbeszélés menete nem teljesen követi a kronológiai sorrendet, a szakaszok egymásba ékelődnek, és a szövegen belül találhatunk hivatkozásokat a korábbi szakaszokra. A szakaszok a következők: I. gyermekkor, 2. háború és katonaság, 3. saját család, 4- a háború utáni életforma (időben a 3. és a 4- egység nagyrészt fedi egymást), 5. faragás, 6. betegségek és vallás. A gyermekkor szakaszában az éntörténet és családtörténet együtt jelenik meg, itt mások irányítása és befolyása a jellemző. Magyar Lajos saját elnyomatását és az ebből adódó szenvedéseket emeli ki. Ugyanakkor a család életmódja, földhöz, gazdálkodáshoz fűződő viszonya is világossá válik.

7 A következő egység a katonaidő, ahol az énközpontúság jellemző, ekkor szűnik meg tulajdonképpen a család fennhatósága. Az elbe- rs széles során itt még nem tett említést a tábori levelezőlapok készítéséről, csak később, ^ mikor a faragásról kezdett beszélni. Ezt követi a háborúból való visszatérés után bekö- S vetkező életformaváltás. Ennek ismét két további része van, a családalapítás és a megvál- £j tozó gazdasági-politikai viszonyokból adódóan a korábbi paraszti életformától való el- îojg szakadás kényszere és lefolyása. A házasságkötéssel Magyar Lajos státusa is megváltó- g_i? zott, ettől kezdve számított teljes értékű „felnőttnek". A házasság az első néhány évet leszámítva egybeesik a régi, földre alapozott életet felváltó „munkásléttel". Ez a váltás gyakorlatilag hatalmi kényszer nyomása alatt következett be. Az ehhez tartozó atrocitásoknak az elmesélése során nyilvánvalóvá vált Magyar Lajos erős kötődése a földhöz (még az interjú átírt változatán is átsüt az érzelmi töltés). Az 5. és 6. egység időben a nyugdíjaskorhoz kötődik. Míg az előző élettörténeti egységek egy zárt időrendi keretbe illeszthetők, addig ez utóbbiaknál folyamatos a vissza- 209