Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

Magyar Lajos. Maga elé tette botját, mint beszélgetéseink alatt oly sokszor. A bot nemcsak mindennapi segédeszköz, történetek sora kapcsolódik hozzá a csodálkozó orvosról, munkatársakról, akik ámulva tudták meg, hogy az idős tulajdonos maga faragta. Fogójának egyik fele egy pipázó férfit, másik fele imádkozáshoz összekulcsolt kezű nőt ábrázol, a két alakot egymással, valamint a bot hosszanti szárával szintén két fej kapcsolja össze. A műhely különféle hulladékokból készült. Elhelyezése a házhoz, valamint az utcához viszonyítva a marginális lét kifejezője. A lakóház és a telek legrangosabb része az utcai homlokzat és a kert utcára néző része. Ezt követi a ház mögötti virágoskert és szőlőlugas, amelynek rendezettségével erős kontrasztot képez a baromfiudvar, ahol a melléképületek társaságában található a szobrászműhely. A „bejárata" hátat fordít a háznak és az utcának. Az elhatárolódás kettős: tartalmazza a helyiek viszonyát a faragáshoz és a faragó tudatos kívül maradását.