Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

PILIPKÓ ERZSÉBET: Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton

kőzni, és helyette verekedtünk, nem imádkoztunk. Hogy ki verekedett, hát mind a két felekezet, az egyik az ajtóba állt, nem engedte be a másikat, a másik meg azért, mert az az ajtóba áll. Hát mi [az ortodoxok] nem engedtük be azokat [a görög katolikusokat], mert hát a templom a miénk vót, mi használtuk, azok csak összeszervezkedtek, és akkor má, ki vagyok, én vagyok, a templom az övék, ez nem törvényes vót, nem engedtük meg." Külső adminisztratív beavatkozással sikerült csak megfékezni az egyre drasztikusabbá váló indulatokat, és kialakítani egy olyan kompromisszumos megoldást, hogy amíg az ortodox közösség nem építi fel a saját külön templomát, addig használhatja a jelenlegit, de megosztva azt a görög katolikusokkal, hogy a téli fagyban azok se a templomudvaron tartsák a szertartásaikat. így jutottak vissza a görög katolikusok is a templomba. Közben eltelt tíz év, és továbbra is grafikon szerint folynak a szertartások ugyanabban a templomban. A közös használat során elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb torzsalkodások: üveg- vagy kristályvázába tegyék-e a virágokat, giccs-e a művirág vagy sem, a szobrok maradhatnak-e a templomban vagy sem, mikor ki tegye rendbe a pap „rezáját", stb. így aztán hol az egyik, hol a másik csoport távolítja el a számára nem tetsző kellékeket, s ezekből újabb nézeteltérések támadnak. Ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy az árvíz két alkalommal is - 1998-ban és 2000-ben - erőteljesen megrongálta a templomot, s az érdemi munkálatok elvégzését a „két gazda" csak nehezen tudja arányosan megosztani egymás között. „7\ templomba nálunk Bökénybe vízáradáskor méteres víz volt, két éve remontot nem tettek a templomba, azt mondják az övék a templom, mégse remontolják" - veti szemére egyik fél a másiknak. Nagy kérdés, hogy miért nem épít új templomot az ortodox közösség, amikor az egyházmegyében gomba módra nőnek a hagymakupolás kápolnák, templomok, sőt székesegyházak. Hogy ezt megértsük, próbáljuk körbejárni a hívek hovatartozás-tudatának motivációit, öndefinícióik kifejezésmódjait, de ehhez előbb ismerjük meg térbeli és időbeli koordinátáikat és viszonyulásaikat. A magyar ortodox egyház térbeli kiterjedése A tiszabökényi ortodox magyar egyházközséget elsősorban a település vonzáskörzete (Farkasfalva, Péterfalva, Tivadar, Nagypalád, Fertősalmás) alkotja, míg a görög katolikusok többsége helybeli. Tehát az előbbi térben kiterjedtebb: nevezhetjük a tiszaháti vidék magyar ortodoxiája gyűjtőmedencéjének is. A legtávolabb fekvő községek, Fertősalmás és Nagypalád, Tiszabökénytől délnyugatra, a hármas határ csücskében helyezkednek el, előbbi a történelmi Ugocsa, utóbbi a történelmi Szatmár vármegyéhez tartozott. Többségében református a lakosságuk, csak szórványban élnek itt görög katolikusok, illetve ortodoxok, akik nagyrészt beházasodással kerültek a községbe. Számukra a különböző szentségeket és egyéb szakrális igényeiket a mindenkori tiszabökényi parókus szolgálta ki. A kb. 12 km-re lévő Fertősalmáson görög katolikus kápolna is található, a pap azonban csak nagy ünnepekkor tart itt szertartást. Ilyenkor a nagypaládi görög katolikusok is részt vesznek az ünnepi liturgián, itt szentelik meg a húsvéti pászkát, más alkalommal azonban bejárnak a tiszabökényi templomba. Sajátos jelenség, hogy a református tömbben élő szórvány görög katolikusok itt mindig a Gergely-naptár szerint ünnepeltek, azaz egy időben a reformátusokkal. Az 1989.