Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Antropológia és irodalom konferencia Biczó Gábor

Irodalom terepen Az irodalmi szövegeknek, de a szövegeknek általában is - bizonyos esetben - a szerzőjük és olvasójuk egyaránt az empirikus terepkutatás tárgyává válhatna. Az érdeklődés középpontjában ekkor olyan kulturális funkciójuk áll, melyet az (irodalmi) szövegek egy konkrét kontextusban tölthetnek be. Az irodalomszociológiai eljárás itt kiegészül, és az új megközelítés kvalitatív kulturális antropológiai kutatásként írható le. Különösen érdekes, ahogyan a performatív formák, az úgynevezett bemutatásra szánt irodalmi szövegek a hallgatóra, illetve olvasójukra hatnak, valamint az is, milyen szerepet töltenek be a kulturális identitás konstrukciójában. A kulturális antropológus ezáltal nem csupán „résztvevő megfigyelő", hanem „részt vevő olvasója" is az eseményeknek. Ehhez a témához kapcsolódóan ugyancsak több tartalmas előadás hangzott el, többek között Vörös Miklós Mi az, ami megírható a kultúrából vagy Menyhért Anna Szöveg mint terep című előadása. A szervezők reménye szerint az antropológusok és irodalmárok között Miskolcon megkezdődött párbeszéd folytatódni fog, illetve például szolgál ahhoz, hogy a szaktudományok bevett osztályozása, az ehhez köthető akadémiai gyakorlat és ennek minden intézményesültsége ne zárja ki a határtudományok között létrejövő építő kapcsolatot. Sőt az antropológiának a történelemmel, a filozófiával vagy a pszichológiával lehetséges eszmecseréje nemcsak a divatos vagy kevésbé divatos nemzetközi trendek leképezését jelentheti, hanem (elő)segíthetné az antropológia hazai legitimációjának lassú és számos nehézséggel terhelt folyamatát is. A konferencián közel 50 előadás hangzott el, amelyekből a szervezők szándéka szerint az elkövetkező tavaszon egy válogatást tartalmazó konferenciakötet fog megjelenni. JEGYZETEK 1. „Egy klasszikus szöveget soha nem lehet a maga teljességében megérteni. Azoknak, akik létrehozták, és kifejlesztik kultúrájukat, vágyniuk kell arra, hogy mind többet és többet tanuljanak belőle." Lásd Schlegel (1981), idézi Ferraris ( 1996:79). 2. Science fiction vagy abszurd. 3. Az idén 58 éves korában tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben elhunyt német származású, Angliában élő író szinte teljes életművet egyetlen élmény, a második világháború utáni Németország reménytelen romlása hatotta át. Utolsó könyve, a 2001-ben megjelent Austerlitz ellenállhatatlan erővel idézi meg témáját. Austerliz, a mű főhőse emlékezésében kulturális identitásának gyökereit igyekszik feltárni az író számára. A fiatal Austerlitz elmeséli például azt, hogy Hitler hatalomra jutása után mint zsidó kisgyereket sorstársai tömegével együtt menekítették a Reíehből Angliába. Austerlitz megidézi nevelőszüleit, egy gyermektelen walesi lelkész házának hideg és reménytelen atmoszféráját, mely semmiféle rokonszenvet nem keltett benne azok iránt, akiknek lényegében az életét köszönheti. Az idős Austerlitz visszaemlékezésének