Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - A tárgyak életrajza nyomában. Therry Bonnot: La vie des objets. D'ustensiles banals a objets de collection Granasztói Péter

GRANASZTÓI PÉTER A tárgyak életrajza nyomában Therry Bonnot: La vie des objets. D'ustensiles banals à objets de collection. Paris: Éditions de la Maison des sciences de l'homme. 2002. 246 p. 1 herry Bonnot könyve A hétköznapi használati tárgytól a gyűjteménytárgyig alcímet viseli. A hétköznapi használati tárgy, ami vizsgálatának kiindulópontja, nem más, mint a Le Creusot medencében található, gyári kerámiaedények. Ezek az edények elsősorban nagykereskedelmi forgalomba kerültek, és különböző termékeket forgalmaztak bennük a 19. század végén, valamint a 20. század első felében: likőröket, habzóbort, ecetet, mustárt, olajat, kölnit stb. Az eredendően történész végzettségű szerző akkor vált etnológussá, illetve kezdett bele terepmunkán alapuló etnológiai kutatásba, amikor a kerámiaipar történetét, technikatörténetét kutatva azt vette észre, hogy ezeknek a gyári termékeknek a gyárak bezárása után, az 1950-1970-es éveket követően egyre jobban megnövekedett az értéke, az ócskapiacok és a régiségboltok keresett tárgyai lettek, magán-, illetve múzeumi gyűjtemények részévé váltak. A könyv elméleti kiindulópontja, illetve problémafelvetése 1974-re nyúlik vissza, amikor a városi múzeum (Ecomusée de la Communauté urbaine Le Creusot-Montceau-Ies-Mines) egy kis helytörténeti kiállítást készített Pouilloux kb. 700 lakosú faluról. A kiállításon bemutatták ennek a kis mezőgazdaságból élő településnek a történetét, gazdálkodását, életmódját, kézművestárgyait és -eszközeit stb. Azonban a kiállítás két utolsó vitrinjében a helyi és 1957-ben megszűnt kerámiaedényeket készítő gyár termékei szerepeltek (likőrösüveg, élelmiszertartó edények stb.), és ezzel kimondva is a közelmúlt gyáripari tárgyai a helyi kulturális örökség részévé váltak. A helyzet különlegességét fokozta, hogy egy 15 km-re található másik helységben még működött egy hasonló termékeket előállító gyár. Vajon mit érezhették az ottani munkások, amikor meglátták, hogy a nap mint nap előállított tárgyaik egy másik helyen a múlt tanújává váltak, olyan tárgyakká, mint a művészeti alkotások?-tette fel a kérdést a szerző. Egy tárgy ugyanabban a pillanatban sohasem egyedül ipari termék, vagy kerámiaedény, vagy a kulturális örökség egy eleme, de nem is egyedül a nagynéni vázája. Egy tárgy nem meghatározott az elkészültekor, életútján számtalan helyzetbe kerülhet. A szerző éppen ezért a tárgyak élettörténetét kívánta nyomon követni, vagyis megállapítani, leírni és elemezni a tárgyak társadalmi státusának megváltozását. A könyv szakítani kíván a hagyományos néprajzi megközelítéssel, amely a tárgyakra úgy tekintett, mint a múlt tanúira (objet témoin), elmúlt életmódok, használatok utolsó nyomaira. Nem egy társadalmi csoport tárgyait vizsgálja, hanem bizonyos tárgyakat keres a terepen, amelyekkel a legkülönfélébb módon éltek „birtokosaik". A tárgyak életútját követve, a tárgyakon keresztül vizsgálja a társadalmat, pontosabban a tárgyak tár-