Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

tudta, hogy az már meghalt. Léteznek emellett olyan módszerek, melyek eleve súlytalanná tehetik az átkot, anélkül hogy a beszélgetőtársak ezt észrevennék. A gyerekek között szokás a hátuk mögött csuriba tett kézzel átkozódni, így a felelősségtől felmentik magukat, mégis élhetnek az átkozódás stratégiájával, annak megerősítő szerepével. Az átok megerősítő szerepével ily módon vissza lehet élni. Aki ezt túl gyakran megteszi, annak az átkozódása elveszíti az erejét, hiteltelenné válik. Vannak Gömbalján olyan cigányok, akik „köztudottan" sokat „macsekolnak", azaz szeretnek meg nem történt dolgokat kitalálni, vagy be nem teljesített (beteljesíthetetlen) ígéreteket tenni. Ok átkozzák el magukat leggyakrabban, hogy valamennyire hitelt adjanak a szavaiknak, mégis a cigányok legtöbbször csak rálegyintenek az átokkal megerősített állításaikra. Ha valaki nem él vissza az átkozódás lehetőségével, annak arra kell ügyelnie, hogy az átkot jó helyen, jókor mondja el. Akkor ezzel az eszközzel bizonyos esetekben könnyen elérheti céljait. Mamókának egyszer eltűnt a gereblyéje, amely valószínűleg a cigánytelep egyetlen ilyen eszköze volt, ezért gyakran kéregették vagy vitték el tőle a cigányok. Mamóka bejárta érte az egész cigánytelepet, de az ötleteken kívül, hogy kinél lehet, nem talált semmit. Volt egy sejtése ugyan, ám ezt nem tudta bizonyítani. A cigány nyilvánossághoz fordult tehát, kiállt a cigánytelep leglátogatottabb helyére, és nyilvánosan megátkozta a gereblye eltulajdonítóját arra az esetre, ha az nem adná azt a lehető leggyorsabban vissza. Az átoknak persze nem volt megnevezve a címzettje, de a „bűnös" most már csak a felelőssége teljes tudatában rejtegethette tovább a tárgyat, hiszen ha a családjának bármi baja történt volna ezek után, a cigányok emlékeztethették volna Mamóka átkára. A gereblye nagy viták közepette ugyan, de nemsokára előkerült. Az átkozódás stratégiája nem mindig az állítás hitelességét támasztja alá, néha inkább az emberek közötti viszonyokat rendezi. A „cigány olások" alkalmával lábra kapott történetek gyakran szólnak olyan házaspárokról, akik két egymástól elkülönülő család gyermekei. Ilyen házaspár Balogh Oszi és Bodár Renáta. Renáta annak a „bevándorló" Bodár családnak a tagja, amelyben a szülők megpróbálják a gyermekeiket távol tartani a gömbaljai cigányoktól, köztük főként a Balogh családtól, hisz velük egy telepen laknak. Mégis úgy esett egyszer, hogy Renáta egy Balogh fiúhoz, Oszihoz ment feleségül. Azóta állandósult a hol lappangó, hol kitörő viszály a Balogh família és a kisebb Bodár család között. A Baloghok folyton azzal vádolják Renáta családját, hogy „elvonják Őszit a saját családjától, folyton ott ül az az ember a picsa mellett". A Baloghok közt gyakran fölemlegetett eset az, amikor Renáta a védőnőt az apja „fennálló házába" vezette be ahelyett, hogy a saját (cigányok által retkesnek tartott) pincelakásába invitálta volna az asszonyt. Renáta a Baloghok szerint félt a következményektől, nehogy a védőnő elvetesse tőle a gyermekeit. Ez az eset már csak azért is különösen fontos a „Balogh cigányoknak", mert ezzel újra és újra elmondják egymásnak, hogy Renáta „nem tiszta" asszony, tehát nem való Oszihoz, észre sem véve Renáta testvérét, a fiatal Bodár Gyurit, aki a meggyőző többséget látva csak hallgat. Mikor a helyzet úgy alakul - például ha kevesebben vannak jelen - Gyuri előveszi az egyik Balogh asszonyt, Savanyút, akivel amúgy jó viszonyban van, és számon kéri tőle az elhangzottakat. Az asszony annak a rendje és módja szerint elátkozza magát és gyerekeit, hogy ő ilyet nem mondott, sőt még meg is védte a Renátát: „Én Qyuri, én, jaj, hogy úgy rohadjak el a kis llléskével, hallod Qyuri a mind az öt gyerekemmel rohadjak el, ha én ezt mondtam volna akár csak egy cigánynak is. " Gyuri megnyugszik, ő eleget tett testvéri kötelezettségének, és azután gyorsan témát válta-