Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

zottabb átkok, szemben a gömbaljai „rohadjál meg" tömörségével. A „cigányos beszéd" tulajdonképpen az, amelyben megmutatkozik, hogy ki kicsoda, amelyen a cigányok el tudnak igazodni, kivel is beszélnek valójában. A hangsúlyozás, a hanglejtés, bizonyos tipikus szavak, átkok használata alapján különböztetik meg egymástól a más falvakban élő vagy más családokhoz tartozó cigányokat (vö. Williams 2000). Az átkozódás a hétköznapi szövegeknek, a nyelvi megnyilvánulásoknak természetesen csupán egy szeletét képezi - az összes többi mellett, ugyanakkor úgy vélem, hogy ezen belül meglehetősen markáns, visszatérő része a cigány szöveghasználatnak, és éppen ezért a beszélők azonosítására jól alkalmazható. Vannak helyzetek, mikor a ki kicsoda kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni, még testvérek között sem. Az öreg Bodár Gyuri testvére, Józsi már régóta felköltözött Pestre családjával, azelőtt egy környéken laktak Egerben, közel egymáshoz. Olykor az egész utcára szóló mulatságokat rendeztek, ott volt a Bodárok egész „fajtája".

3 Azután Gyuri bácsiék Gömbaljára költöztek, Józsiék pedig kihasználva egy lehetőséget olcsón lakáshoz jutottak Pesten. Józsi feleségét a gömbaljai Bodárok „kényes asszonynak" tartják, aki „már magyar asszonynak teszi magát". Néha Bodár Gyuri fia felutazik a pesti kínai piacra, a vásárolt holmin kívül érdekes híreket is szállít haza a pesti rokonokról. Ez a történet például sokszor szerepel közöttük: „Na, az az asszony így kényeskedik meg úgy, »jaj Józsikám ne bent igyad a sört, jaj józsikám ezt csináljad meg azt csinaljad«. Tudjátok, nem hagy neki békét. Ozt föláll a Józsi, tudod apu, olyan jó nagy darab, azt mondja neki »Hogy a rák essen bele a melledbe reggelre«." A Bodár család szereti meghallgatni ezt a történetet, ebből ugyanis mindig kiderül Józsi cigánysága, és az, hogy ő nem tagadja: „csak cigány picsából estünk ki mindannyian". Különösen lényeges ennek a számon tartása, hangsúlyozása, ismétlése a Bodár család esetében, hiszen „fajtájuk" szanaszét hullott, az ország több pontján megtalálhatjuk őket. Az átkozódás ebben az összefüggésben a „cigány beszéd" egyik legjellegzetesebb ismertetőjegyévé válik. Ez volt tehát az egyetlen dolog, amelyből a gömbaljai Bodárok - ilyen messzeségből is - újra rokonukra ismertek. Az átkozódás mint stratégia Az átkozódás a „cigány beszéd" egyik alapvetően alkalmazott stratégiája is a hétköznapi kommunikációban. Ez a beszéd a folyamatos napi cselekvés szerves, elválaszthatatlan része. „Megyek cigányolni" szokták mondani a cigányok, mikor találkoznak egymással, és megbeszélik a nap eseményeit. Ez a megbeszélés valójában a nap közössé tett eseménye. Minden találka nyomot hagy az eseményekről kialakított torténeteken és véleményeken. Ebben az állandó változásban vannak olyan helyzetek, mikor az elhangzott állításnak szüksége van a megerősítésre, a hitelességre, és ezt a hitelességet az átkozódás biztosíthatja. Egy „rohadjak meg" súlyt ad az elhangzottaknak, és erősebben hozzáköti a beszélőt a mondandójához, hiszen felelősséget vállal az elmondottakért. Egy-egy ember egy nap alatt természetesen több ilyen találkozás résztvevője is lehet, a szavai ilyenkor minden esetben gondosan igazodnak a találka más résztvevőihez való viszonyához. Gömbalján három kiterjedt család él, amelyek többé-kevésbé elhatárolódnak egymástól. A Balogh család, az Orsós család, más néven a „Sasojok" (akik amúgy vérrokonság-