Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

volna gazdasági tervei. Az 1948. augusztus 3-án bevezetett új tanügyi törvény az analfabetizmus felszámolását célozta meg (lásd még Kligman 2000:29). A minden kiskorú számára kötelezővé tett iskolalátogatás és a tanulási idő meghosszabbítása, valamint a szakosodási és továbbtanulási lehetőségek kiszélesítése szintén széles skálán mozgó változásokat eredményezett. Példaképpen hadd említsek néhányat azok közül a „területek" közül, amelyekre mindezek hatással voltak: a család ismeretátadó szerepe, a közösség tudásának státusa, a presztízs- és foglalkozáshierarchia, a társadalmi aspirációk stb. Mivel a tanulmány célja nem a makroszintű változások bemutatása, nem kívánom tovább részletezni ezeket, hanem csak vázlatosan és jelzésszerűen utaltam azokra a főbb tendenciákra, amelyek megakadályozták a korábbi életmodellek folytathatóságát, és új alternatívák „kidolgozását" és alkalmazását tették szükségszerűvé. Nem jelentette ez a meglévő „általános forgatókönyv" teljes érvénytelenítését, viszont annak nagyméretű megváltozását igen. Tovább éltek egyes aspektusai, de nagyon sok szempontból használhatatlanná vált az új életfeltételek között, hiszen az ezeknek való megfeleléshez, az új gazdasági és társadalmi keretek között történő pályamegvalósításhoz olyan stratégiákat kellett alkalmazni, melyekben nem tudott támpontokat adni. Természetesen a hagyományos forgatókönyvhöz való viszonyulás sem volt egységes: annak függvényében változott, hogy az egyes egyének hogyan szervezték meg pályájukat. Az alábbi esetelemzésekben hangsúlyossá válnak a különbségek a lehetőségek és a választások margóján. Földművesként, mégis másként Bár nagyon sokan kiléptek az agrárrétegből, voltak, akik a maradás mellett döntöttek. Tették ezt azért, mert ez volt az egyetlen alternatíva számukra, vagy mert azt képzelték, hogy ez az egyetlen alternatíva számukra. A hirtelen megváltozott gazdasági és társadalmi helyzetben az egyéni döntések nem az ismert életmodellek, vagy mondjuk inkább úgy, hogy életmodellsémák közötti választást jelentették, hanem szükséges volt ezeknek az új szituációhoz való adaptációja, valamint teljesen új, eddig ismeretlen stratégiák alkalmazása. A különböző tájékozottság, rugalmasság és aspiráció függvényében eltérő volt az a pályahorizont, amit az egyének észleltek, s ami a döntéshozatalban a potenciális lehetőségek keretét kijelölte. Nemcsak arról van szó, hogy az objektív tényezők mellett a szubjektívek is nagy szerepet játszanak, hanem arról, hogy az objektív tényezők az egyéni észlelésen keresztül, tehát egy szubjektív „szűrőn" keresztül mérettetnek meg, s mutatkoznak meg potenciálisan elérhető vagy potenciálisan el nem érhető lehetőségként. Nem az objektív tényezők meglétét akarom kétségbe vonni, hiszen magam is úgy gondolom, hogy ezekkel „feltérképezhető" a mobilitás motivációs háttere, hanem csupán az ezek hatásáról való gondolkodást kívánom kissé finomítani, ugyanis az I 940-es évek második felétől jelentkező nagy megmozdulások tömegesen adták meg az állampolgárok számára a területi és társadalmi kilépés lehetőségét, ám nagyon eltérő mértékben éltek ezekkel az egyének. Noha megfigyelhetőek általánosítható tendenciák a különböző társadalmi rétegek mobilitási magatartásában, melyek az objektív tényezők segítségével mérhetőek,

9 úgy vélem, mégsem sodorhatjuk a figyelem perifériájára ezen tényezők és a felkínált potenciális lehetőségek egyéni észlelésének re-