Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

LEHTINEN ILDIKÓ: A szekrény és a láda: az identitás kérdése egy mari faluban

legtöbbször olyan tárgy, amely hasonló magához az adományhoz: ruhadarab vagy egész öltözet. A mari nők például elajándékozhatják a nagyanyjuk hímezte fejkendőt, akár azért, mert értékesnek tartják, akár azért, mert úgy gondolják, úgysem jó már semmire. Máskor olyan terítőt adományoznak a kutatónak, amit maguk hímeztek, vagy a saját birkájuk gyapjából kötött zoknit. Mára már megváltoztak azok a tárgyak, amelyek a múzeumokba vagy egyéb gyűjteményekbe kerülnek. Egy egész szimbolikus világ megjelenítése helyett a tárgyak csupán egyetlen jelképes feladatot látnak el. A viselet a különböző népek szimbólumává vált, az identitás túlhangsúlyozott jelképévé, amely szépségével, eleganciájával és talán az eredete puszta tényével szólítja meg a múzeumlátogatókat. Egy másik finnugor nép letűnt gazdagságának állítanak emléket. Fordította Frank Orsolya JEGYZETEK * A cikk eredeti megjelenése: Ildikó Lehtinen: Chest and cupboard: A case of identity in a Mari village. Ethnologia Fennica 2000. 28:33-46. 1. „Egy román történész azt mondta: a történelem - tükör, amelybe nézve magát láthatja a nemzet." Pearson 1999:64. 2. Honko I 999:27-28. „Ugyanakkor nem szabad elsiklanunk annak a jelentősége fölött sem, hogy sokan finnugor nyelvű néphez tartozóként jelölik meg magukat a népszámlálási íveken annak ellenére, hogy maga a nyelv csak másodlagos szerepet játszik az életükben, és a személy alig vagy egyáltalán nem beszéli magát a szóban forgó nyelvet. /.../ A gyökereiket kereső, de a nyelvtől már eltávolodott emberek közül sokan erősebb identitástudattal rendelkeznek, mint az előző generációk tagjai, akik még valóban beszélik a nyelvet." 3. „így hát Romániában a kommunista rendszer idején a hagyományos művészeteknek két sajátos fejlődési vonalát figyelhetjük meg: az egyiket, amely spontán módon alakult, a civil társadalom működése hozta létre mindenütt, ahol tevékenysége a »kultüraktivistak« ellenőrzési körén kívül maradt, a másikat pedig a párt apparátusa irányította, ezt leginkább a szórakozás, a látványosság felé igyekeztek elvinni, és mint ilyen, híján volt bárminemű komoly tartalomnak." 4. A szocialisták osztályozási rendszerében a nemzet (nácija, narodnoszty) és a nemzetiség vagy nép (narod) közötti különbségtétel nem volt egyértelmű. A köztársaságok nemzetiségeit nemzeteknek tekintették, az etnikai csoportok legtöbbjét pedig népnek. Az egykori Szovjetunióban az etnogenetikai tanulmányok elsődleges célja az volt, hogy tisztázza azon népek és etnikai csoportok múltját, akik nem rendelkeztek írásos történelmi forrásokkal. Ezt az etnológia eszközével remélték elérni. 5. A Marijszki mir ( I 996:1 9) szerint 105 768 lélek. 6. A falu Misinko megyében helyezkedik el, és a mari lakosság lélekszáma IO40 (I 500). Marijszki 1996:33; Lallukka 1990:122. 7. A tatár név értelme messze nem egyértelmű. Tatár ajkú tatárokat ugyanúgy jelenthet, mint türk nyelvű baskírokat. A régió népeiről lásd Rücskov 1 762:1 26-1 30; Szbornik é. n.:72-76. 8. Csorak egyfajta központi falunak nevezhető egy olyan volosztyban, amely 24 Csorajhoz hasonló falut foglal magában. Csorajban több mint tíz pap működött. Az áldozati szertartásokról 1900ban Heikki Paasonen készített megfigyeléseket. Beiträge zur Kenntnis der Religion und des