Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

LEHTINEN ILDIKÓ: A szekrény és a láda: az identitás kérdése egy mari faluban

LEHTINEN ILDIKÓ A szekrény és a láda: az identitás kérdése egy mari faluban* E tanulmány egy mari falu viseletével foglalkozik a lakosok etnikai identitására összpontosítva. A vizsgált falu lakói a keleti marikhoz tartoznak, akiknek ősei a 18. században vándoroltak a mai baskíriai lakóhelyükre a Volga vidékéről. Itt tatár, baskír és udmurt szomszédjaik között számos változáson ment keresztül mind a nyelvjárásuk, mind a tárgyi világuk. Távol Oroszország központi területeitől sikeresen megőrizték animista vallásukat a szovjet korszakban is. A helyi identitás szempontjából ez fontos szerepet játszott. Az 1970-es és 1980-as években a keleti marik az ősi, változatlan kultúra hordozóiként jelentek meg a központi térségben élő marik szemében. 1992 után azonban a Mari Köztársaságon kívül élő marik újból elszigetelődtek, ezúttal elsősorban gazdasági okokból. E urópa határai egészen az Urál hegységig húzódnak keleti irányban. Oroszországra pedig mindig is úgy tekintettek, mint a népek olvasztótégelyére, hiszen még az Uraitól nyugatra eső területeken is több mint száz különféle nemzetiség lakik. Oroszország számos kisebbsége közül az egyik a mari nép, mely egy finnugor nyelvet beszél. A mari nép múltja Oroszország történelmének szerves részét képezi. A szovjet történészek annak idején elhallgatták az egész országra kiterjedő gyarmatosítási törekvéseket, ugyanakkor hangsúlyozták a mari nép ellenállását a kereszténységgel szemben. N. M. Karamzin sokat idézett orosz történész ezzel szemben rámutatott, hogy a mari nép számos alkalommal ellenállt az orosz hódítási törekvéseknek. A marik felkelése és függetlenségi törekvései következtében az oroszok erődített városokat hoztak létre a terület kontrollálására (Karamzin 1817). Eric Hobsbawm szerint a nyelven és valláson kívül a közös történelem is a nemzeti identitás fontos alkotóeleme (Hobsbawm 1972:14; Niedermüller 1994:30; Pearson 1999:64).' A mariknak természetesen megvan a saját történelmük, és immár megjelent az első olyan könyv is, amely tartalmazza nemzetük múltját (Ivanov-Szanukov 1999, a könyv mari és orosz nyelven is megjelent). A társadalmi és gazdasági struktúrák megújulásának idején a nacionalizmus általában hajtóerőt szolgáltat az ilyen jellegű folyamatok számára. A romantika korszakán belül - a nemzeti öntudatra ébredés részeként - az I 870-es évek a nemzeti jelképek megteremtésének idejét jelentették egész Európában (Hobsbawm 1983:10). Erre - több mint száz évvel később - a Mari Köztársaságban is sor került az I 990-es években, azaz közvetlenül a Szovjetunió összeomlását követően. I 990 őszén a marik is megteremtették saját nemzeti jelképeiket. Van tehát zászlajuk, címerük és himnuszuk (Marijszkij I 996:5). Eric Hobsbawm szerint elmondhatjuk, hogy a nyelv csupán egy az identitás különböző szimbólumai közül (Hobsbawm I 983:1 3), a közös történelem, vallás és kultúra a