Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: A populáris média rítusai: pletykák és botrányok

természetű, mindkettő a „jóról" és a „rosszról" szóló nyilvános diskurzus, és mindkettő az irónia, az ártatlanság és a bűntudat retorikai eszközeit használta fel olvasói érzelmi áthangolására és erkölcsi befolyásolására. Inkább a hírek tartalmában tértek el, abban, hogy a középosztály és az alsóbb rétegek tagjai máson döbbentek meg, máson háborodtak fel, és mást találtak kivetnivalónak vagy nevetségesnek (Ehrlich 1996). Nemcsak két egymással versengő világnézet különbségéről van itt szó, hanem kétfajta esztétikáról is, amelyben a középkor óta kifejeződött a kétfajta kultúra különbsége. A hivatalos, szabály követő, monolitikus liturgikus rítusok említhetők egyfelől a komoly, „elitista" újságírás előzményeként, míg másfelől a spontán, bolondozó népi karneválok a populáris újságírás elődeiként, amelyek vidáman ünnepelték az uralkodó nézetek feje tetejére állítását és a rendtől való időleges felszabadulást, Glynn (1990)- Fiskét követve - ezek alapján a „burzsoá" és „transzgresszív" esztétika különbségéről beszél. Összehasonlítva a kétféle újságírást, az alábbi ellentétpárokat lehet felállítani: mvos újságírás tényfeltárás nemzeti kultúra középosztály professzionalizmus objektivitás távolságtartás érvelés információ burzsoá esztétika ízléses meggyőződés bulvárlap tabloidok populáris kultúra alsóbb rétegek népszerűség szenzáció azonosulás sokkolás szórakoztatás transzgresszív esztétika közönséges nevetés Bár a fenti ellentétpárok létéhez aligha férhet kétség, újabban a kétféle újságírás között meglévő különbségek helyett a hangsúly átkerült a különbségek relativitásának a hangsúlyozására, amely egyaránt érinti mind a média készítésének professzionális, mind fogyasztásának társadalmi szempontjait. Egy újságíró például, aki a nagyobb presztízsű hírszerkesztőségből került át egy tabloid rovathoz, így beszélt erről: „Egész életemben pontosan ugyanazt a munkát végeztem. Csak a műfajok mások." (Ehrlich 1996:14.) Schudson pedig máig szóló tanulsággal vonta le a következtetést, amikor arról írt, hogy a Times és a World ellentéte a századfordulón nem volt annyira minden mást kizáró ellentét, mint azt az eltérések alapján esetleg gondolhatnánk. „A műveltebb és gazdagabb emberek nemcsak a Times-t olvasták, hanem a bulvár napilapokat és a magazinokat is, bár utóbbiakat szégyenkezéssel. Ma a televíziónézésről szóló vizsgálatok azt mutatják, hogy a művelt emberek nem néznek sem lényegesen rövidebb ideig televíziót, sőt »jobb« televíziót sem, mint a kevésbé művelt emberek - csupán egyszerűen másként éreznek a televíziózásról. [...] Pulitzer 1894-ben kigúnyolta Matthew Arnold kritikáját a szenzációhajhász lapokról, amikor megjegyezte: »Mint mindenki más, Matthew is megvásárolja és elolvassa a pikáns lapokat.«" (Schudson I 978:

1 I 7.) A konzervatív elitista kultúrkritikus, Matthew Arnold nevével való példálózással a populista Pulitzer arra utalt, hogy nagyon gyakran csak a bulvárlapokból lehetett megtudni azokat a pletykákat, amelyekről bár mindenki beszélt, de a „tiszteletre méltó sajtó" méltatlannak tar-