Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

az egy-két gyermekeseket vizsgáljuk meg, itt a keresztszülők leginkább a korábban elemzett népszerű párok közül választódnak ki. Végezetül az elemzést mikroszintre is megkíséreltük levinni. Kiválasztottunk néhány, általunk jellemzőnek ítélt családot. Elsősorban a négy-öt nemzedéken át nyomon követhető helybeli családok szolgálhatnak fontos tanúsággal. A I 8. század elejétől, tehát a forrásaink által kijelölt kezdőpontoktól Keszthelyen él a Rádi család. A 1 8. században mindössze háromszor tart valamelyik férfitagjuk gyereket keresztvíz alá. Ez a helyzet lassan módosul, majd az I 840-es években szinte robbanásszerűen változik. A család több férfitagja kerül más házaspárokkal szorosabb (azaz ismétlődő) keresztszülői kapcsolatba. A szőlőhegyi kitelepülés következményeképpen tehát átrendeződtek a viszonyok. A Rádi család jómódú, ökröt tartó tagjai I 740 után a népszerű keresztszülők közül választanak komát. Egy-egy családban nem mindig azonosak a személyek, de némi kötődés megfigyelhető. A századfordulóra tehető az új modell kialakulása: a házaspárok valamennyi gyerekükhöz ugyanazokat a komákat hívják, vagy legfeljebb egyszer váltanak. Egyértelműen rögzül a kapcsolat, de még megmarad a kézműves középréteg és jómódú gazda kapcsolatháló. Ez csak az I 830-as évektől módosul. A Szeles család a Rádiakhoz hasonló törzsökös, jómódú gazdacsalád, egyre népesebb nemzedékekkel. Esetében a hasonló tendencia mellett már I 770-es évektől jellegzetes kötődések alakulnak ki. Ezek az uradalmi munkavezetők, árendások irányában mutatnak. A házassági kapcsolatok révén kezdődhetett (Bolla Márton uradalmi birkás leánya beházasodása után tűnnek fel a konvenciósok felsőbb csoportjához tartozó keresztszülők), majd pedig a társadalmi mozgás a család néhány tagját is ebbe az irányba vitte, maguk is uradalmi bérletet vállalnak, alkalmazottak lesznek. Intenzívebb kapcsolatban vannak a helybeli kisnemesi, halász és gazdálkodó Göndöcs családdal, ez esetben egyértelműen a házassági kapcsolatok magyarázhatják a kapcsolódást, ebben az esetben a rokonsági és keresztszülői hálózat közeledik egymáshoz. Bár adataink csak szórványosan teszik lehetővé, megkísérelhetjük a keresztszülőkeresztgyerek viszonyt is bemutatni. Kiindulásunk csak az lehet, hogy a mezővárosi népességnél (a nemesi birtokos és tisztviselő réteget itt kizárjuk) ez igen laza lehetett, ha egyáltalán jelentett valamit. Erre enged következtetni az is, hogy a gyerekek nem a keresztszülők keresztnevét kapják. A gyakran ritka és különleges keresztnevű népszerű keresztszülők (férfiaknál Jakab, Kristóf, Simon, Fülöp, Flórián, a nőknél Annamária, Magdolna, Apollónia, Éva) nem adják tovább keresztnevüket patronált családjaikban (ezek zömmel más kulturális hagyományra vezethetők vissza, leginkább németes hagyományra gondolhatunk, s a tartósan Keszthelyen élő családoknál is eltűnnek a nemzedékek során). Egy-egy női keresztnévnél igazolható, hogy a keresztnév és keresztanya választása egybeesik, például amikor a korábban is keresztszülőként választott házaspár helyett a férfi és egy leánya jelenik meg (akinek keresztnevét kapta az újszülött). A kiinduló helyzet a I 9. század közepére változhatott, a felvázolt jelenségek egy személyesebb és erősebb kötődés irányába hathattak. A keresztgyerekhez való kötődést jelzi az, ha a keresztszülő megemlékezik róla végrendeletében is. Ez igen ritka jelenség. Jurák Mátyás szűcs gyermektelen özvegye, Vizkerbelin Franciska I 798-ban egy örökben nevelt keresztgyermekre hagyja házi ingóságait: „Antonia Vajzengriiberin keresztieányomnak, kit kicsinségétűl fogva neveltem, és