Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Heltai Gyöngyi: Néprajzi filmek két megközelítésben

földi falujába visszatérő kisfiú kezébe életében először fényképezőgépet adnak, hogy örökítse meg, amit környezetében fontosnak tart. E valószínűleg a rendezőtől származó dramaturgiai ötlet egyszerre épít narratívat, s-a „fotó a filmben" fogással, e dupla tükörrel - a sérült kisfiú adott közösségben elfoglalt helyét is érzékelteti szavak nélkül, amellett hogy a falu, a közösség sajátos hangulatai is kirajzolódhatnak. Lakatos Róbert tehát efotó a filmben reflexiós eszközzel volt képes elsősorban érzékeltetni a süketnéma kisfiú szólamát. Nagyrészt szavak és kommentár nélkül tette nyilvánvalóvá azt a nem csak fizikai távolságot, mely a hagyományos kultúrától átitatott, természetközeli otthona s a kolozsvári intézet között van. Míg az ottani beszédórán a kisfiút mint egy jó szándékú, de csekély eredményességű oktatási törekvés tárgyát látjuk, addig falujába visszatérve - fogyatékossága ellenére - teljes értékű, aktív személyiséggé válik, sőt a fényképezőgép adta dramaturgiai segéderő révén némileg az események alakítójává is. Annakellenére, hogy mind szüleivel, mind pajtásaival csak jelekkel s kifejező gesztusokkal (gyakori félreértéseknek is helyt adva), de mindenekelőtt érzelmekkel kommunikál, tökéletes „otthonléte" mégis megkérdőjelezhetetlen a varázslatos környezetű faluban, ahol a gyerekek még szőrén ülik meg a lovat, s azzal a patakban gázolnak, vagy ahol a „főutcán" még szekérrel lehet gyorsasági versenyt rendezni. Érdekvédő film Több film igyekezett valamely kívánatosnak tartott társadalmi, kulturális törekvést - például a tanyasi iskolák fenntartását (Ellobbanó mécsvilág), a falusi kisközösségek újraépülését (Jósvafői capriccio) előmozdítani, tehát érdek-képviseleti eszközként működni. De a célt általában túlzottan hagyományos vizuális eszközökkel (legtöbbször interjúval), tehát a szereplők reflexióival, érveivel s kevésbé a közösség lényegi eseményeibe beleláttatva, a nézőt az eseményekhez kapcsolva valósították meg. Kísérleti filmek Kevés olyan kísérleti film szerepelt, melyben a nézői asszociáció szabadon működhetett közre az adott kultúrával kapcsolatos értelmezés kialakításában. A filmformai eszköztár bátrabb használata, a montázs, a fragmentalitás csak két falusi témájú filmben (Alsósófalvai anziksz és Emberek - Homo provinciális) jelent meg. Az utóbbiban sokszor az archív és a mai filmanyag ironikus összevetése volt jelentésteremtő. E filmek alkotói nem egy terepmunka során kialakított olvasatukat fogalmazták meg racionálisan elrendezett vizuális formában, hanem inkább a „másik" közegre való friss kameraszemmel való rálátásból szerveztek dramaturgiai modellt: a játékosság, a humor, a személyes pillanatok domináltak a tudományos ismeretterjesztő szándékkal szemben. E formai kísérleteken túl, a fesztivál programjában nem leltünk példát a Crawford (Crawford-Turton, eds. I 992:78) által „megidézőnek", MacDougall által „intertextuális filmnek" keresztelt (Crawford-Turton, eds. I 992:97) filmformára, mely nemcsak a realista narráció formai elemeiről mond le, hanem a filmkészítői, illetve nézői identitást is elbizonytalanítani törekszik a másik kultúra tapasztalatainak felmutatásával. Nem kizárt