Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Vadászok és gyűjtögetők: a moszkvai találkozó. Schweitzer, Peter P. - Biesele, Megan - Hitchcock, Robert K., eds.: Hunters and Gatherers in the Modern World. Conflict, Resistance, and Self-Determination Wilhelm Gábor
formák szerepére magyarázatot találni. Itt az egyének életében a mások autonómiájának a tisztelete az egyik legfontosabb kulturális norma. A részeg, agresszív viselkedés, illetve a mágia ad csupán lehetőséget arra, hogy a személyek közötti konfliktusokat, ellentéteket valahogyan rendezzék. Jean L. Briggs kanadai eszkimó példákat mutat be arra, hogyan változik a társadalmi konfliktus aránya a letelepedéssel, a kis közösségek megnövekedésével, és ezeket milyen új módszerekkel igyekeznek megoldani. Végül Marcus B. Griffin egy egalitárius Fülöp-szigeteki vadászközösséget, az agtákat vizsgálja saját megfigyelései alapján egy csaknem 80 éves időszakaszon belül. Az agták alapvetően konfliktuskerülők, ennek ellenére a legtöbb halál szinte náluk figyelhető meg. Griffin elveti az ökológiai magyarázatok hatékonyságát ebben az esetben, ugyanis jó érvek szólnál amellett, hogy a mai helyzet viszonylag új jelenség, és elsősorban az interetnikus kapcsolatok sűrűsödésével és alkoholfogyasztással hozható kapcsolatba. A következő nagyobb szakasz az állam és a zsákmányoló közösségek kapcsolatrendszerével, e csoportok önrendelkezési lehetőségeivel foglalkozik. Az öt cikk közül kettő foglalkozik Szibériával, ebből egy orosz szerző műve. Olga Murashko kamcsatkai csoportok területhasználati jogaival foglalkozik évek óta. A kötetben megjelent írása az északi népek jogi lehetőségeit vizsgálja a saját környezetük birtoklására, és a nemzetközi egyezmények ezzel kapcsolatos alkalmazhatóságát elemzi Szibéria északi népei esetében. David G. Anderson a kötet egyik legjobb tanulmányában egy Tajmir-félszigeti dolgán és tunguz (evenki) állami gazdasággal foglalkozik. A brigád réntartással foglalkozott, és etnikai összetételében meglehetősen vegyes volt. Sőt nemcsak vegyes, hanem bizonyos időszakokban, megfelelő alkalmakkor többé vagy kevésbé „tunguzként" viselkedett. Az egyes emberek egy többpólusú rendszerben mozogtak folyamatosan, mind a nyelv, mind az etnikai identitás, mind a megélhetés módja szempontjából, és ebben a rendszerben nem léteztek „tiszta" esetek. Az igazi összefoglaló, összefogó kategória a tundrái életmód, a tundra „ismerete" volt, melyben megint csak különböző fokon, de bárki részt vehetett, etnikai, nyelvi hovatartozásától vagy foglalkozásától függetlenül. Ezen belül tehát a vadász vagy épp a réntartó megélhetési mód esetlegesnek számított. David S. Trigger észak-ausztráliai őslakosok viszonyát taglalja a bányavállalkozások kapcsán, mely része a fehérekkel való évszázados kapcsolatrendszernek. A területükön való bányászatot bizonyos őslakoscsoportok - illetve bizonyos egyének a csoporton belül tolerálják, sőt-sok szempontból hasznosnak ítélik meg, mások megpróbálják megakadályozni. E véleményformálás alakulását Trigger szerint csak az őslakosközösségek belső dinamikájának ismeretében lehet igazán megérteni. Takashi Irimoto az Észak-Japánban őslakos ajnuk revitalizációs mozgalmát vizsgálja az állammal való kapcsolatuk változása függvényében, és állítja párhuzamba más őslakoscsoportok hasonló identitáskeresésével és -hangsúlyozásával. Paradox módon az újfajta, pozitív etnikai identitás vállalása és a kulturális újjászületés a korábbi etnikai határokat gyengíti, és a korábban egymástól távolabb álló közösségek közötti különbségeket csökkenti egy közös „nyelv" kialakításával. Irimoto kevés új információt tartalmazó írása kizárólag a különböző ajnu szervezetek történetére támaszkodik. Laura Rival egy kis ecuadori vadász és gyűjtögető indián csoport, a vaoranik jelenlegi helyzetét, a területükön dolgozó olajfúró céghez való viszonyát elemzi, ám mindezt az indiánok sajátos világképéből, értelmezéséből kiindulva.
