Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

fogalmazzuk meg, hogy a népszerű keresztszülők valamilyen sajátos relációs pozícióval bírnak. Ez pedig csak részben magyarázható a társadalmi rétegződés hagyományos meghatározóival (foglalkozás, vagyon). Egy másik szembetűnő jelenség a 18. századi közepi gyakorlatnál, hogy egy-egy család gyermekeinek különböző komákat választanak. Általánosan jellemző, hogy változnak a keresztszülők. Néha egy-egy korábbi keresztszülői házaspár egy fiatalabb gyereknél újra felbukkanhat, némi állandóságot mutathat egy-egy keresztanya, ritkábban keresztapa személye, de egészében a leírható gyakorlat azt sugallja, hogy a norma a különbözőség lehetett. Ez azonban fokozatosan megváltozik az 1770-es, 1780-as évektől kezdve. A 19. század harmincas éveire már azt mondhatjuk, hogy a norma inkább az, hogy valamennyi gyermek keresztszülője ugyanaz a pár, esetleg ugyanaz a család. Előfordulhat az is, hogy egyik párt egy másik váltja fel, de mindkettő tartósan jelen van keresztszülőként. Ezt a megfigyelt jelenséget mérni is tudjuk. Megnéztük a Keszthelyen házasságot kötött három- és többgyerekes családoknál az állandó, tartós kapcsolatok gyakoriságát. Az I 750-1 759 között házasságra lépő pároknál 163 esetben született és lett helyben megkeresztelve három vagy több gyerek, az állandóság csak 6 házaspárnál állapítható meg. Az I 760-as évtized házassági kohorszánál a helyzet teljesen hasonló, majd lassú emelkedés kezdődik. Az I 800-1 809. évi házassági kohorsznál 220 többgyerekes házaspárnál 34 esetben teljes az állandóság, s ez a tendencia folytatódik. A keresztszülői kapcsolat két házaspár, két család szilárd kapcsolatává változik. A fenn leírt s valószínűsített tendenciák magának a keresztszülői intézménynek a társadalmi funkcióját is megváltoztathatták. A I 8. században nemigen feltételezhetünk tartós kapcsolatokat, közös felelősséget stb. A változási tendenciák egy része azonban mutathat ebbe az irányba. A változás lényeges lehet a mi kérdésfeltevésünk szempontjából is, azaz hogy milyen társadalmi kapcsolatrendszert ír le a keresztszülők hálózata. Az elemzésben továbblépve azt kíséreljük meg elemezni, hogy kirajzolódnak-e egymástól elváló kapcsolati hálók, azaz szegmentált-e a keszthelyi társadalom ebből a szempontból.

32 Itt számtalan módszertani nehézséggel kell szembenéznünk. Egyrészt továbbra is a gyakoribb keresztszülőket tudjuk érdemben vizsgálni, másrészt számos esetben alig ismertek a keresztszülők társadalmi jellemzői. Ilyenek például azok a gyakran dominusként feltüntetett nemesek, akik az uradalomhoz vagy a helybeli előkelőbb nemesi társasághoz kötődhetnek, de nem laknak tartósan (esetleg egyáltalán sohasem) a városban. ! 770 előtt hiányoznak az uradalmi alkalmazottak listái, keveset tudunk a polgárvárosi adó_ zókról és még kevesebbet az adóösszeírásokból is hiányzó személyekről. Az ismertebb j£ személyeket és házaspárokat sem tudjuk valamennyi ismérv szerint számba venni. Enö nek ellenére néhány hálózat halványan ugyan, de kirajzolódik. A I 8. század közepén még a városban él egy kis létszámú nemesi birtokoscsoport, -iSg ezek közül többen a megyénél is hivatalt viselnek. Ezek a Martony család, a zalabéri Horváthok, a hivatalviselő Kákosy és Juranics család stb. Ez a nemesi csoport fokozatosan elhagyta Keszthelyt, amely főnemesi rezidencia és uradalmi központ lett. Az e körbe sorolható családok férfi- és női tagjai gyakran együtt vállalnak keresztszülőséget (és igen markánsan elválnak e tekintetben az iparosság hasonló társasági köreitől). A Festetics család tagjai csak az első három-négy évtizedben fordulnak gyakrabban elő, többször e kör tagjaival társulva. E családokban a keresztkomák mindig azonos körből kerül12 nek ki, azaz a kör zárt (néha láthatóan a környékről hasonló családok tagjait kérik fel