Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Hofer Tamás, szerk.: Régi falusi társadalmak. Fél Edit néprajzi tanulmányai Szarvas Zsuzsa
fejezete, nemcsak időben képviseli a másik végpontot. Az évtizedeken keresztül tartó beszélgetésekből Fél Edit szerkesztett önéletrajzi kötetet (amely sajnos ugyancsak nem olvasható egészében magyarul). A kötet végén megtalálhatjuk a közölt tanulmányok eredeti megjelenési helyét, valamint Fél Edit néprajzi tanulmányainak bibliográfiáját is, amelyből sajnálatos módon kimaradt az I 997-ben magyarul megjelent Atány-kötet. Csokorba szedve helyet kapott továbbá a könyvben I 24 fénykép is. Nagy hiányt pótolt Hofer Tamás e kötet megszerkesztésével és megjelentetésével, amely Fél Edit munkásságának alaposabb megismerésén túl sok egyéb tanulsággal is szolgál. Mennyire aktuális ma ez a szemlélet, mit adhat napjaink társadalmi problémák iránt fogékony kutatójának? Nem lenne-e szükség ugyanolyan paradigmaváltásra ma a magyar társadalomnéprajzban, mint amit ezek a kutatások a maguk korában jelentettek? Magam röviden három olyan elemét emelném ki Fél Edit kutatói pályájának, amelyeken a jelenkor etnográfusának, antropológusának is el kell töprengenie. Az egyik a témaválasztás és elemzés módja, a másik a terepmunka módszere és az ebből szorosan következő textualizáció mikéntje. Fél Edit témaválasztására minden esetben a - korának nem minden kutatójánál meglévő - társadalmi érzékenység, az emberi és közösségi kapcsolatokra való figyelem voltjellemző. Érdeklődésének középpontjában azonban - mint erről már a korábbiak során is említést tettem - nem annyira a változás figyelemmel kísérése állott (bár semmiképpen sem vádolható ennek rögzítésének elmulasztásával), hanem egy megelőző állapot részletes, alapos dokumentálására, egy elmúlt korszak paraszti társadalmának bemutatására kísérletet tévő törekvés. Hiába járt tehát új utakon a kérdésfelvetés mikéntjében, ha gondolatmenetében a változások nem kaptak igazán központi szerepet. Terepmunka-módszerét - amit sokan elemeztek, csodáltak és vitattak mindenképpen sajátos formának kell tekintenünk, amely több is és kevesebb is a klasszikus antropológia résztvevő megfigyelési technikájánál. Több az évtizedekig tartó rendszeressége miatt, kevesebb viszont azért, mert a hosszú időt nem egyhuzamban töltötte terepen. A kutatói távolságtartás és az emberi szubjektív belehelyezkedés kényes egyensúlyát nagyon nehéz megtalálni. A rengeteg összegyűjtött anyag feldolgozásánál pedig szelektálni kell, s rendkívül kényes kérdés, hogy e szelekció során mi az, ami kihullik a szűrőn, s mi az, ami fennmarad. S itt már az antropológia legfontosabb kérdéseinek egyikénél, a szöveg hitelességének a problémájánál vagyunk: A különböző adatközlők által elmondott szövegek sűrített, általánosítások formájában való megjelenése mennyiben tekinthető hitelesnek, vagy az egy adatközlőtől éveken keresztül irányított beszélgetések során felvett anyag megszerkesztett változata mennyiben a kutató és mennyiben az életét elmesélő valódi világa. Annyit mindenképpen leszögezhetünk: Fél Edit és Hofer Tamás kutatásainak eredményei mindenképpen meghatározó és jól használható alapot adhatnak a napjainkban végzendő, mai falusi társadalmakat elemző vizsgálatokhoz is. Talán elég idő telt el ahhoz, hogy lezártnak tekinthessük a mintegy évtizede elkezdődött folyamatot, amelynek során egyre pontosabban rajzolódnak ki a Fél Edit sokáig agyonhallgatott munkásságának mérföldkövei (bár természetesen a további Átány-kötetek magyar nyelvű megjelenésére mindenképpen számítunk). Ennek a kötetnek minden néprajzkutató polcán ott a helye, hogy képet kapjon Fél Edit sokat vitatott kutatói pályafutásának jelentős állomásairól.
