Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

tár hátáná, azt bevittem. Mondom a fűmaistrunak: mi csináljunk evvel? Hagyja e, van ennek mán baja elíg, hagyjuk e, hadd... Elosztjuk, egy a magáé, egy az enyím, egyet még valakinek adunk. Mondom, akkó mind a magái, me nekem egy se ke, ne is sértegessen vélle, nekem egy seprű se ke." (M. S.) 5. „Azt mán láttam, nagyon lopnak, akik bejönnek, ha csak lehetett, mindig húzták. A románok nagyon loptak, ott, abba az én helyembe. Aztá mondom a çef d'echipának, egy magyar vót, Kis Józsinak hittak, mondom, legyen szíves, mondom, írja ide az ajtófélre, fejői románul, hogy tilos a bemenés, alól meg magyarul. írja rá az ajtó tetejire, azt ha nem fogadnak szót, akkó én inkább vagy öngyilkos leszek, vagy eszökök haza. Én nem bírom ezt tovább. Lopnak feszt, azt majd én fizessem meg. Na aztá, fe vót írva, ki vót ragasztva, többet nem mertek bejönni. Tilos a bemenís, románul, magyarul ki vót írva." (M. S.) 6. „Akkor a munkásoknak keveset fizettünk. Nyóc órára kilenc lejt fizettünk, kilenc lej jött ki egy lej I 8 bánijával. És azér nem jöttek dógozni. Aszonták, ha nem keresünk I 5 lejt - I 6 lejt egy nap, akkor nem jövünk. Akkor dekontáltunk 1 6 órát, de dolgoztak nyolcat, és így kijött nekik. Az egyik munkás észrevette, hogy hát I 6 óra van az ő nevire beírva naponta. Feljelentett a rendőrségen, hogy hát ű nyolc órát dógozott, de tizenhat vót beírva. Azt hitte, zsebre vágtuk. Jöttek a rendőrségről, elvitték a fizetési listákat. Éjjel mentek ki mindenkihez, hogy ő írta alá. Igen, igen. Engemet felhoztak a rendőrségre. Ott voltam egy napig, ott aludtam az asztalon, és estére elengedtek. Jött a rendőr, hogy hát mér csináltuk ezt, hogy l 6 órát írtunk. Azért, mondom, mer nézze meg, itt van a levél, I lej I 8 bánit fizethetünk órabért. Ha maga nekem ezért a pénzért hoz kétszáz embert most ide, adok neki munkát, és ki is fizetem. Aszongya, bolond magának dolgozzon kilenc lejért valaki? Na, látja, ezért írtuk. Úgyhogy nem csináltak belőle semmit. Úgyhogy sok mindenen mentem keresztül." (K. L.) 7. „Még úgy is, hogy nagy mennyiségű búza itt ment keresztül rajtunk. Szatmárnál ment keresztül, mikor Lengyelországba ment. Volt, ami Magyarországra, Budapestre ment. Ott megőrték, és a liszt ment Lengyelországba csak. De mi Lengyelországnak adtuk fel a búzát, de a magyarok őrtík meg nekik a korpáír. A magyaroknak megmaradt a korpa. Úgy volt címezve a búza, hogy Budapestre megy, de megy tovább, mint liszt ment tovább. Mi számláztuk le itt Margittán. És volt, amikor nem pászolt. Ők küldtík a minőséget, nem pászolt, amikor mi meganalizáltunk, elemeztük a búzát. S akkor nem fizettem ki az egész számlát, csak amennyit én számoltam. A papírokat mi rendbe tettük. Azok a Regátból, o Giurgiu, Bráila, Galabi, ezek mind küldtík onnat, azok a nagy termelővidék volt az akkor, vi Azok küldtík a búzát. És azok mérgesek voltak, hogy mért nem fizetem ki. És küldtek ki M egy ilyen ellenőrt. Én akkor nem voltam pontosan itten, Váradon voltam akkor gyűlésen, amikor ez az ellenőr ide kijött, hogy ellenőrizze a papírokat, hogy rendbe vannak. Be akaróig tak perelni bennünket. És jött ki. Az átnízte a papírokat, aszonta, hogy-Varga Böske, a f-S™ helyettesem, éppen ű adta oda a papírokat -, mikor elment, aszonta, ilyet még nem látott, mióta ű könyvelő, hogy ilyen rendbe legyen. Hogy ez igaz-e, ami ide van írva, azt nem tudom, aszongya, de hogy a papírok rendbe vannak, ilyet még nem látott, mióta könyvelő. Elment, azóta se pereltek be. Úgyhogy az is minden rendbe volt." (K. L.) 8. „Telefonáltak egyszer Váradról, hogy jön Csehszlovákiából, jön egy szerelvény, megy Konstancára, és hogy kihasználják a vagonokat Váradig- sok napraforgómagunk I 06 volt -, azt kérdezte Ritner, az eladási szekciónak a főnöke, hogy hány vagont tudunk