Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

Kontinensek, iskolák, antropológiák Beszélgetés Östör Ákossal

1 Próbáljuk meg rekonstruálni pályád kezdetét. Egyáltalán mi vitt az antropológia felé, és milyen inspirációk jellemzik a kezdeti időszakot, honnét nyerted a legfontosabb tudást, tapasztalatokat? Mi innen 1956-ban kerültünk ki; Ausztráliába mentünk. Itt a gimnáziumot hagytam el, és Ausztráliában szintén a gimnáziumba jutottam be. 1 959-ben sikerült érettségiznem. Az volt a nehéz akkor, megtanulni angolul, és felvenni tulajdonképpen azt a folyamatot, amit itt elhagytam. Nem vesztettem szerencsére egy évet se, de az két kemény év volt. Aztán felkerültem az egyetemre, ahol a történelem érdekelt, az ókori történelem. Volt egy pár nagyon jó egyetemi tanár ott. Melyik városban volt? Melbourne-ben, a melbourne-i egyetemen. Akkor nem volt ott se szociológia, ez klasszikus angol mintájú hely és oktatás volt. Nem volt szociológia, nem volt antropológia, bár volt ott egy antropológus, de ő nem foglalkozott diákokkal. Az ausztrál törzsekkel foglalkozott, különcnek számított, egész idő alatt sose volt ott. De ott volt John Mulvaney, aki Angliában végzett ausztrál régész volt, az egyetemen prehistory^ tanított, olyan egyetemes világtörténetet, de amellett ő ásatott is. Pár diákjában felkeltette az érdeklődést. Nagyon tetszett nekem is az ötlet. Amellett a nagybácsim, Gallus Sándor is archeológus volt, ő is kinn volt Ausztráliában. O mint magánember folytatta ezt, mert végzettségét akkor nem fogadták el. Tanár volt egy gimnáziumban, és amellett ő is ásatott, de teljesen más nézetek szerint és más alapon. Nekem viszont mind a kettő érdekes volt, és tetszett. Mulvaney akkor kezdte a tudományos régészetet, amit Amerikában, Angliában csináltak, nem azt az európaibb, közép-európaibb archeológiát, amit Gallus Sándor követett. Elmentem vele mint egyetemista 19-20 éves koromban többször északra ásatni ausztrál őslakoshelyeken. Ez volt akkor tulajdonképpen a régészet kezdete Ausztráliában, azelőtt még csak egy-két helyen ástak. Ezután hirtelen felvirágzott, és most már egy hatalmas nagy szakterület lett az egészből. Az volt akkor az érdekes, hogy elmentünk ezekre a távoli, teljesen benépesítetlen területekre, ahol 100 és 100 mérföldre nem volt senki. Még ezek a bennszülöttek se, mert úgy a 1 9. század végétől a 20. századig központokba vonták az ausztrál őslakosokat. Ezeknek a kultúráknak a fellendülése még mind az 1960-as évek után jött. Nem voltak sokan, de találkoztunk velük az ásatások közben Queenslandben és az Északi területen. Queenslandben voltak ezek az outback állomások, nagy szarvasmarhatelepek, ahol rideg marhák voltak. Nekik voltak őslakos pásztoraik (stockman), cowboyok. Sok őslakos volt köztük. Valamivel később, 196 l-l 962ben lehetett, amikor az Északi területen ástunk, ahol sokkal nagyobb őslakos közössé-