Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Az etnográfus tudása. Terepmunka kamerával és jegyzetfüzettel Nyugat-Bengálban

esi embernek" nevezett lény az életpályát végigkísérő rituálék során teljesül ki: a bazárban élő ember ezen identitások mindegyikét hordozza, ideértve a bazár élete révén szerzett konstrukciókat is. A bazárban élő emberek több értelemben is személyek: kaszt, rokonság, házasság és maga a bazár is meghatározza őket. Mindannyian egymás nővérei és fivérei, nagybátyjai és nagynénjei, unokahúgai és unokaöccsei. Ugyanakkor erkölcsi lények is a végső realitások tekintetében: karma (elmúlt cselekedetek következményeinek elfogadása), purus artha (az emberi élet vége), dharma vagy szent törvény, artha vagy út, eszköz, kama, azaz vágy, moksa, azaz felszabadulás, tin gun (három vonás: sattva - igazság, raja energia, tama - tehetetlenség), janmantar (születések és halálok körforgása, amely az atma, lélek/én megszabadulásában végződik). A fent leírt különféle aspektusok és szintek (reménytelenül leegyszerűsített formában és elnagyolt fordításban) beépülnek az egyének életébe (néha harmonikusan, néha pedig némi feszültséggel, sőt konfliktussal), olyan kulturális formák révén, amelyekben megjelennek a fent említett aspektusok és szintek. Maga a bazár, az életciklusrítusok, a család és a mindennapi élet más intézményei (sangsar) olyan formákat adnak, amelyekben az elvek és a gyakorlatok mind a közösség, mind az egyén szintjén jól elkülöníthető konfigurációkban találkoznak. Talán meglepően hangzik, hogy a bazár népe a bengáli évvégén összegyűlik, hogy megünnepelje a nagy isten, Síva, a nagy úr, Mahadeb és társa, Kamakkha Devi, Durga istennő egy arculata isteni szent hatalmát. Ez az egyhetes ünnepi ciklus (a Gadzsan Síva) jelenti a bazári év csúcspontját, mivel maga Síva a Mahákála (maga a „nagy" idő), míg Káli az istennő egy másik arculata és egyben kísérője. A bazár férfiai erre az időre bhaktavá lesznek (Síva hívei és fiai), elutasítják a mindennapi életet, s az ünnep tartama alatt aszkéták módjára élnek. A nők részt vehetnek a gadzsan különféle templomi rítusaiban, de csak a férfiak lesznek bakhtak. A templomban böjtölnek és alszanak, és Sívát imádják. Ünneplik azt a hatalmat és energiát, amelyet Síva és az istennő teremt - e két aspektus összeolvad a rítusok ciklusában. Részt vesznek e hatalom (sakti) megteremtésében, és ennek eredményeképp ők maguk is megújulnak. Újult erővel és tettrekészséggel tudnak szembenézni az érkező új év kihívásával. így teljes kört leírva visszatérünk a karma khamata és a karma sakti fogalmaihoz: mások cselekedetei befolyásolásának képességéhez a bazár kategória- és gyakorlatrendszerén belül. A fenti beszámolóból világosan kitűnik, hogy a megfigyelő, az etnográfiai gyakorlat és a belső kategória- és értékrendszerek szorosan összekapcsolódnak az elemzés és értelmezés valamennyi szintjén. Azzal, hogy látszólag egyszerű leírást adunk a bazárról, rögtön egy egész társadalomtudományt és egy helyi tudáskincset implikálunk. Kezdettől fogva mintákat (elhelyezés, cselekvési tér, személyi tér) és kategóriákat (bazár, rítus, kormány, vérségi kapcsolat) vezettem be. Ide-oda ingáztam az antropológiai és a belső fogalmak között. A megfigyelés (csakúgy, mint a gondolat és a cselekedet) dialektikusan viszonyult az emberek eszméihez és tevékenységeihez, s ez adja a „bengáli kultúra" megkonstruálásának első lépését. Második példám Vishnupur filmre vitt etnográfiáiból származik. Eddig három filmben működtem együtt kollégák egy csapatával, most készül a negyedik. Ezek a filmek a hindu hiedelem- és rítusrendszert vizsgálják abból a szemszögből, vajon miként élik meg, gyakorolják és részben magyarázzák is az emberek saját hiedelmeiket és rítusaikat. A Loving Krishna (Krisnát imádva) a Sorú ofShiva (Síva fiai) és a Serpent Mother (A kígyó-