Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

gése. Az más Indiában, mint nyugaton. Hihetetlenül érdekes összehasonlító antropo­lógia volt. Dumont írt egy pár dolgozatot az indiai népi vallásosságról, amit olyan struk­turális alapon magyarázott. Volt egy nagyon jó cikke, a Structural definition of a folk deity (Dumont 1959), a helybeli, a falusi istenekről, ezek kapcsolatáról a tisztaság felfogá­sával, a vegetáriánus és nem vegetáriánus istenek összefüggése, és ott volt a kasztrend­szer hasonló mintája. O nem mondta, hogy az egyiket át lehet vinni a másikra, de hogy hasonló viszony van a vallásban és a társadalomban. Engem ez nagyon érdekelt. Úgy gondoltam, hogy nem egy faluba, hanem egy városba szeretnék menni, és a fesztiválo­kat vizsgálom. A hinduizmus nem is vallás, inkább egy életforma. Szóval azt nézem, hogy ezek a rítusok, a helybeli kategóriák hogyan függnek össze a társadalommal. Hogyan mutatkozik meg a társadalom a fesztiválokon, a kultúra hogyan kategorizál, van-e logika ezekben? Van-e kulturális logika, ami nem választja el a vallást a társadalomtól, hanem valahogy összevonja őket? Nincsenek ezek a merev kategóriák, mint a gazdaság, a vallás, a társadalom stb. Linával 4 mentünk együtt, mert mi ott Chicagóban találkoztunk. El­határoztuk, hogy megyünk Indiába, miután megházasodtunk. Őt akkor még inkább Dél­Amerika és Afrika érdekelte, de nagyon felkeltette az érdeklődését India. Előbb menjünk el Indiába - gondoltuk -, később mondjuk Afrikába. így is lett. És akkor mentünk Bengálba. Ez mikor történt? I 967-től 1969-ig voltunk Bengálban. Vishnupur várost választottuk ki. Az ember el­dönti mindenféle feltételek szerint, hogy mi érdekes, mit fog kutatni, de a végén mégis úgy jött ki, hogy melyik volt a legszimpatikusabb hely, melyik tűnt a legkézzelfog­hatóbbnak. A városnak érdekes múltja volt. Kis királyság volt a gyarmatosítás kezdeté­ig. Helybeli történelmi tradíciói voltak. Ott voltak a templomok, a rengeteg fesztivál, amiről híres volt. Megvannak ezek másutt is Bengálban, de ennek a városnak bizonyos fontos­sága volt. Kalkuttában is mondták, ez egyike az érdekesebb kisvárosoknak Végigmentünk valami 7-8 városon, kisebb-nagyobb városon, olyan 20-tól 40 ezer, 50 ezer fős városo­kon. Nem voltak már falvak, viszont nem is voltak nagyvárások sem. Ott volt Kalkutta, ez a hatalmas óriás, többmilliós, de a következő város, mondjuk Kharagpurban, Midna­purban, csak egy-két százezer volt. Volt több ilyen 20-60 ezer lakosú város, és aztán a falvak. Vishnupurnak megvolt a maga története, bengáliul leírt története, meg legen­dák, történelmi legendák. Tulajdonképpen egy hindu királyság volt a középkorban, és később, a mughalok alatt nem lettek leigázva, hanem adóztak a mughal hűbéruraknak. Megtartották függetlenségüket, amit aztán az angolok megtörtek, átformálták a földbir­tokrendszert. Bevezették azt, hogy a földet el lehet adni, amit nem lehetett addig. A mezőgazdaság kapitalizálódott. Megváltozott a helyzet, de valahogy ezek a területek meg­maradtak-Vishnupur is ez volt - a Mallabhum, a Malla királyok helyéül. Egy pár romos palota ott megmaradt, meg nagyon szép templomok. Terrakottatemplom a helybeli tra­díció, ami máshol Indiában nincs, csak Bengálban. Terrakottatemplomok és terrakotta­művészet. Nincs kő, hanem Bengálban csak földből építkeznek. Van lávakő, de ezt messzebbről kell hozni. Élt a helybeli művészet, a népművészet vagy kézművesség, ami nagyon híres volt itt. Meg a fesztiválok. Több társadalmi réteg volt. Volt egy kis muszlim közösség, ami Linát érdekelte, és volt a nagyobb hindu közösség, de nem voltak nagy összetűzések ezek között. Megvolt a helybeli tradíció: az urdu és a perzsa tudósok ott

Next

/
Thumbnails
Contents