Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

Az első két év ez elméleti képzés volt csak? Elméleti és etnográfiai. Az első év olyan alapozás volt, a második évben - ha az ember átment a vizsgákon - ki tudta választani, hogy milyen tárgyat visz tovább. Rokonság vagy strukturalizmus, vagy pszichológiai antropológia, és választotta a területet: Afrika, India. Volt egy nagyon jó indiai program a délkelet-ázsiai nyelvek tanszékén. Bengálit, hindit tanítottak, történelmet, irodalmat, mindent. Chicago olyan súlyos dolog volt, ez így megmaradt a fejemben. Ha az ember eljutott a második év végére, akkor már kérték, hogy nyújtson be egy terepmunka dolgozatot egy bizonyos területre, aztán azzal lehetett megpályázni - attól függően, hogy hová ment az ember - a terepmunka ösztöndíjat: National Science Foundation, American Institute of Indian Studies, Social Science Research Council. Valahogy úgy látszik, hogy könnyebb volt granfokat kapni akkor, mint most. Több volt talán a pénz, kevesebb volt a diák. Miután az ember átment ezen az elsőéves vizsgán, és belevágta a fejszéjét a második évbe, úgy már a második év közepe felé készíteni kellett egy kutatási tervet. Ha megvolt, az egész tanszék összeült, Geertztől kezdve Schneiderig. Kifaggatták az embert. Meg kellett írni, és meg kellett védeni. Ha ez megvolt, akkor már elfogadták, hogy az ember valahogy kap valami pénzt rá. így jutottam el én Indiába. Milyen mélységű volt ez, hogy meg kellett védeni a tervezetet? Aktívan bele is szóltak, hogy - mondjuk - nem teljesen helyes az irány? Próbálták módosítani a tervet, vagy teljesen a jelöltre hagyták, hogy milyen irányokat keressen? Vagy a minőséget próbálták biztosítani? Nekem az az emlékem, hogy sokkal semlegesebb volt, mint később. Azt nézték, hogy mit akar csinálni az ember, hogy fel van-e arra készülve, hogy vannak-e kérdései, hogy ismeri-e az antropológiai irodalmat, hogyan tudja összehozni az etnográfiát az elmélettel. Mit fog csinálni? Megtudja-e csinálni, hogy képzeli el ezt? Ezeket az összefüggéseket nézték. Elég keményen megvitatták, többször vissza kellett menni átírni vagy átdolgozni. Volt olyan is, hogy mondták: köszönjük, te megcsinálod az MA-t, és nem viszed tovább a PhD-t. Ha az embert elfogadták a PhD-n, akkor nem kellett megírni az MA dolgozatot, de le kellett tennie ezt a vizsgát. Úgyhogy sokan megálltak azon, átmentek más fH egyetemekre. Ez kemény, kompetitív dolog volt Chicagóban, ami sokaknak nem tetszett. so Biztos Te is ismered Qeertzcel azt a beszélgetést, ami a Current Anthropologyban je£j> lent meg évekkel ezelőtt; Richard Handler csinálta.

2 Qeertz abban azt mondta, hogy a . ;:^r mai diákok el se tudják képzelni azt a korszakot, amelyben fiatal kutató volt, amikor az ,5g antropológusok csak antropológusokat olvastak. Magyarán: meglehetősen zárt volt maga az antropológia, bár ahogy Te mondod, ott az egyetemen azért az nagyon nyitott valami volt. Nagyon sok irányzata képviselve volt. Ahhoz a korszakhoz képest a mai antropológia sokkal nyitottabb, mert ebben már mindenféle más tudomány, filozófia szerepet kap. Ereztétek Ti ezt a különbséget? Ez érdekes. Nekem minden új volt. Melbourne-ben sok történelmet, filozófiát és nyelveket, németet tanultam. Ott nagyon teoretikusan fogták fel a történelmet, nem egy