Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - Bán András: Az ismeretek és a látvány szintjei az Időképek kiállításban

lási folyamatként élje meg a választott téma gondolatiságát. Ehhez az ilyen típusú kiállítások építői számos gyakorlati eljárást ismernek és használnak, s ezen eljárások nem csupán technikai jellegűek (több és több képernyőt elhelyezendően a kiállítótérben). Ilyen eljárás a már korábban megszokottá vált tárgykiemelési, világítási, installálási, nézőirányítási és hangeffektusokon túl a tudáselrendezés linearitásának érzéki és interaktív tördelése és felerősítése, a szemmagasságba rendezés modernista elvének feladása, azaz a rendelkezésre álló teljes tér tartalmi bevonása a tudásátadásba, vagy az „olvasószemüveg-effektus", azaz az alapvető, aforizmaszerű tudáselemek térbeli felfűzése mellett a tárgyakhoz való közellépéssel a tudás újabb és újabb szintjeinek felajánlása tanulmányozásra és így tovább. Az Időképek - a közgyűjteményi financiális korlátokon is lehetőség szerint átlépve és a térsor adottságait több-kevesebb ötletességgel a maga javára fordítva - imponáló módon bőségesen él a jelenkori képhasználati módokat, a többalakú elbeszélés szabályait ismerő rendezési lehetőségekkel. Ám eddigi fejtegetésem tartalmaz egy előfeltevést, mely a bemutatásra kiválasztott téma aktualitását, szakmai tisztázottságát és koncentráltságát evidenciának tekinti. Az Időképeket, akárcsak a többi említett itthoni kiállítást is, úgy vélem, nem a látvány- és ismeretátadási szervezettsége oldaláról éri leginkább kritika, hanem tematikus megfontolásokból. Ezen bírálatok, melyek esetünkben a téma és a tárgykiválasztás kapcsolatának következetlenségeit és bátortalanságait fejtegették, a tárgyak társításának kevés asszociációra serkentő voltát taglalták, az a kulturális antropológiai gondolkodás következetességének réseit feszegették, a tudásbemutatást túlzottan szakmainak, belterjesnek s a jelen idő értelmezésétől magát távol tartónak ítélték, egyszóval ezen problémafelvetések taglalása beszámolóm témájához szerencsére nem tartozik hozzá. Ám ha már - elkerülhetetlenül - a tematizálás problémája szóba került, Daniel Hillis néhány évvel ezelőtti mondatait idézem (Brand 200

1:8): „Gyerekkoromban azt tárgyalták az emberek, mi történik a 2000. évig. Azóta eltelt harminc év, és még mindig az jelenti a beszédtémát, mi történik 2000-ig. Eletem során évente egy esztendővel szűkült a jövő." Hillis gondolatát folytatva magam is úgy vélem: eljött az ideje az olyan hosszú távú programok elindításának, olyan diskurzusok kezdeményezésének, amelyek átsegíti az emberek gondolkodását az ezredforduló korlátján.