Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - Hofer Tamás: A kiállítás és a tárgyak

élésének terve is (és bizalom abban, hogy a lakodalom idejének öltözködési és egyéb szabályai akkor is érvényesek lesznek, egy „emberöltő", egy generáció egy „öltő" ruhában élheti le életét). Végül egy technikai észrevételt teszek. Buzinkay Géza és mások is szóvá tették, hogy igen nagy szellemi koncentrációt kíván a kiállítás gondolatmenetének végigkövetése. A „gondolatokat követő" látogatók számára talán - vélhetjük utólag- segítséget adhatott volna egy bevezető rész, amely előre fölvázolja a kiállítás gondolati alaprajzát „Út közben" szimbólumok, kiállítási jelzések adhattak volna visszakapcsolást a látogatónak az épp soron lévő téma helyéről, kapcsolódásáról az átfogó tervhez. Nem kevés elvonatkoztató készséget kíván a múzeum a látogatóktól azzal, hogy a „kronosz" és a „tempus" megkülönböztetését teszi az egyik szervező gondolatnak. A kiállításlátogatás is időbeli folyamat, talán segíteni lehetett volna a látogatót abban, hogy a karóráján mozduló mutató mellett ezt a kiállítás elvont, folyamatos gondolatmenetének követésével is érzékelje. (Megfelelő előkészülettel-erőfeszítéssel ezt most is meg tudja ugyan tenni.) Segítségére lehetnének ismétlődő grafikus szimbólumok vagy-a Dán Nemzeti Múzeum egykori, szintén gondolatokban gazdag kiállításáról véve példát - egy, a termek falán fönt végigfutó szalag, rajta az épp illusztrált, bemutatott téma megnevezése, a közös gondolatmenetbe való bekapcsolása. A Néprajzi Múzeum tiszteletet érdemlő gondolati, kiállításrendezői erőfeszítéssel egy újszerű nagy kiállítással lépett át az új évezredbe. Látogatóként, ahogy mondandómat kezdtem, megköszönöm a kiállítást, és azt kívánom, a múzeum folytassa a kísérletező, kérdező kiállításainak sorát az új millenniumban.