Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Törzsi művészet és az atlanti kapcsolat. Raymond Corbey: Tribal Art Traffic. A Chronicle ofTaste, Trade and Desire in Colonial and Post-Colonial Times (Wilhelm Gábor)

köré a múzeumok, etnológusok, gyűjtők, aukciós házak, műkereskedők, kiállítások és piacok egész köre épült. Bár a néprajzi tárgyak vándorlásának a korábbi egyirányú útvonala napjainkban, a gyarmati korszak lezárultával és a globalizáció egyre szélesebb körűvé válásával sokban módosult, a velük való kereskedés jelentősége és mértéke nemigen változott. Ennek ellenére ritkán kerül reflektorfénybea megfelelő közintézményeken kívül eső életük. A múzeumi és akadémiai szakemberek ugyanis meglehetősen ambivalensen viszonyulnak ehhez a világhoz. Egyrészt az esetek nagy részében jóval intenzívebb a vele való kapcsolatuk az általuk bevallottnál, másrészt viszont a korai gyűjtések körülményeivel kapcsolatban az utóbbi évtizedekben napirendre tűzött etikai kérdések, a repatriáció - az eredeti tulajdonosok leszármazottjaihoz való visszajuttatás - kérdése és az illegális műtárgy-kereskedelemmel szembeni nemzetközi fellépés inkább óvatosságra inti őket. A törzsi művészet egyes darabjait a I 9. század közepétől kezdték egyre nagyobb számban Európába és Amerikába hordani a műgyűjtők, misszionáriusok, utazók, hivatalnokok, katonák, kereskedők és etnológusok egyaránt. Ez az időszak elválaszthatatlan a gyarmatosítás korától. A meghódított vagy meghódítandó távoli területek bejárása, felmérése, leírása, „civilizálása" és irányítása elválaszthatatlan volt az ott élőkkel való kapcsolattartástól, az eltérő életmódokkal való szembesüléstől, az egzotikum felfedezésétől és az iránta tanúsított érdeklődéstől, kíváncsiságtól. A különös népek kultúrájának fő dokumentumait a rajz és a fénykép mellett az általuk használt tárgyak jelentették. A nyugati világba kerülésük pontos útvonalait és állomásait Corbey a könyve első felében időrendben követi végig - egészen a jelenkorig. Az egyes fejezetekben érinti a korai expedíciókés a múzeumok viszonyát, a gyűjtőkés a kereskedők, a misszionáriusok és a művészek szerepét a gyűjtemények létrejöttében, külön foglalkozik a törzsi művészet darabjait kínáló piacok és aukciók funkcióival, a változó múzeumi gyakorlattal, valamint a gyarmatosítás utáni időszak fejleményeivel és a kulturális tulajdon fogalmának problémájával. Földrajzilag az atlanti partvidék volt gyarmati nagyhatalmai kerülnek az előtérbe: elsősorban Belgium és Hollandia, illetve érintőlegesen Franciaország, NagyBritannia, Németország és az Egyesült Államok. Az első két fejezetben Corbey rövid összefoglalót ad az etnológiai tárgyakkal kapcsolatos alapfogalmakról (művészi, néprajzi tárgy, gyűjtés, gyűjtemény), valamint a néprajzi gyűjtések történetéről a I 7. századi előzményektől a 20. század végéig. A hangsúly a 19. század végi és a 20. századi gyűjtőkön és expedíciókon van, szembeállítva a gyarmati korszak gyakorlatát az azt követő időszakéval. A bemutatás a terjedelem adta S határokon belül (23-35. p.) alapos, időrendben és földrajzilag haladva a nagyobb európai gyűjtemények létrejöttének leírásában. További részletek jelennek meg a harmadik , fejezetben (37-53. p.), mely a gyűjtők, kereskedők és múzeumok kapcsolatára összpon- jg tosít. A könyv több oldalon keresztül foglalkozik a 20. század elejének két legjelentő- JS sebb hamburgi kereskedőházának - Goddefroy és Umlauff - szerepével (48-49. p.), melynek mind a gyűjtésekben, mind a tudományos expedíciók révén Európába érkezett etnológiai tárgyak értékesítésében nagy hatása volt. Nemcsak gyűjteményeket hoztak létre, hanem különböző listákon és fotókon az összes fontos európai etnológiai múzeummal kereskedtek (elsősorban tárgyakat adtak el nekik), így a budapestivel is. Egy-egy önálló fejezet foglalkozik két karakterisztikus gyűjtőtípussal, a misszionáriusokkal (55-70. p.) és a művészekkel (71 -74- p.). A misszionáriusok a térítés részeként 291