Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
Tabló - Katharina Eisch - Marion Hamm, Hrsg.: Die Poesie des Feldes. Beiträge zur ethnographischen Kulturanalyse (Schleicher Vera)
a kutató, azaz engedi a terep törvényszerűségeit érvényesülni olyan extrém esetekben is, amikor az ellenállást fejt ki. Mindezen nézeteit két 1983-ban indult kutatási projekt keretében ismertette és próbálta elfogadtatni Utz Jeggle. Az egykori vendégmunkások ambivalens görögországi helyzetének, valamint egy sváb település ön- és történelemértelmezésének feltárására irányuló kutatási projekt kapcsán körvonalazódtak például azok az akkor még tapogatózó kísérletek, amelyekben a kutatócsoport és a falu lakói közötti kommunikációs zavarokból próbáltak meg a projektben részt vevő kutatók fontos adatokat és következtetéseket levonni. A terep által kínált útjelzőket követő nyitott néprajz kísérleteit azonban kezdettől fogva kiegészítette és árnyalta egy, az amerikai kultúrantropológiából átvett jelszó. A multi-sited ethnography koncepció bevonása a jelenre irányuló, térbeli és társadalmi mozgásokat, kulturális folyamatokat fürkésző terepkutatást a történeti gyökerek feltárásával helyezi új dimenzóba. A mindenkori történeti tényezők kutatásának követelménye az UtzJeggle ( 1996-1997) által megfogalmazott terepmunka-tízparancsolatának is fontos tétele lett. A multi-sited ethnography bevonása már előrevetíti a szemléletváltás egy másik fontos elemét: a módszertani nyitottságot. Az érzékenyen átélt és elemzett terephelyzetek ugyanis nemcsak lehetővé teszik, de meg is követelik egyéni, kvalitatív terepmunkamódszerek alkalmazását, de legfőképpen azok kreatív kombinálását. Az így kialakuló módszertani sokszínűségben ez egyes - más-más érzékenységgel és hibaszázalékkal működő - technikák szerencsésen kiegészíthetik, esetenként módosíthatják egymás eredményeit. A módszertani nyitottságtól azonban már csak egy ugrás választja el a kutatót a Jeggle-féle ideális terepmunka következő fontos jellemzőjétől: az interdiszciplinaritástól. Hiszen a többféle tudományágban is fontos szerephez jutó terepmunka néprajzi célú használata csak profitálhat más tudományterületek módszereinek és értelmezési gyakorlatának átvételével, legyen az a pszichológia, a szociológia, a történettudomány, a művészettörténet vagy bármi más, az egyetem berkein belül nem oktatott elmélet vagy gyakorlat. E röviden összegzett előzmények ismeretében érdemes belelapozni a kötet tanulmányaiba, amelyek amellett, hogy adalékokkal, hozzászólásokkal egészítik ki UtzJeggle kísérleteit, bepillantást nyújtanak a német néprajz jelenlegi helyzetébe is. Témaválasztás tekintetében igen sokféle területet érintenek, pontosabban mindazokat a témákat, ame- ^2 lyekkel UtzJeggle is újra és újra foglalkozott, legyen az a nemzetiszocializmus, a zsidó- ^ ság, az emlékezés kulturális gyakorlata vagy a testbeszéd. „ Összességében a kötet írásait a hagyományos témákkal való szakítás s az újszerű jg témák újszerű, esetenként meglepően őszinte és bensőséges bemutatása jellemzi. A 16 Js szerző terepmunka-beszámolójából egészen magától értetődően bontakozik ki a néprajz „multi-sitedness" jellege, mely a választott témának megfelelően találja meg a maga terepét a világban a sváb falutól Vietnamig, a kórháztól az angol elit iskoláig, a levéltártól a múzeumig. A terep és a terepmunka nehezen megragadható „költőiséget" e kötet segítségével három különféle irányból is megközelíthetjük. Az első rész szűkebb témáját különböző terepmunkaszínhelyekés „találkozások", azaz terepmunka-kapcsolatok alkotják. Bár a 289
