Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Az „otthon" nyomában. Gordon Mathews: Global Culture/ Individual Identity. Searching for Home in the Cultural Supermarket (Fejős Zoltán)

san alakított választások világa, ez foglalja magába a „kulturális szupermarketéből való választást. Magunk döntjük el, hogy milyen zenét, vallási meggyőződést, éttermet kedvelünk, milyen világképet alakítunk ki magunknak. Természetesen a választások nem teljesen szabadok, mert az emberek választását meghatározó kötöttségek szinte végtelenül sokfélék: egyfelől az osztály, a nem, az etnicitás, az életkor, a foglalkozás, a társadalmi helyzet, a vallás, az anyagi színvonal, másfelől a hozzáférhetőség szab korlátokat. A szerző úgy látja, hogy ezzel a három szinttel többé kevésbé az emberek is tisztában vannak. Megkülönböztetik, hogy mi az, amit gondolkodás nélkül tesznek, mi az, amit azért tesznek, mert tenni kell, s végül mi az, amit azért tesznek, mert azt maguk akarják megtenni. Automatizmus, kényszer, választás - mondhatjuk. A képletet a kettős kultúrafogalomra alkalmazva azt látjuk, hogy a kultúra mint életmód a két alsóbb szinten található, a „globális kulturális szupermarket" pedig a harmadik szinten. A ma végbemenő kulturális változások fő eleme, hogy a hagyományos társadalmakhoz képest a választás lehetősége olyannyira általánossá, magától értetődővé vált, hogy átkerül az automatizmus szintjére. Olyan ellentmondás alakul ki, hogy a kulturális szupermarket adottságai mellett a szabadnak tételezett választás magától értetődőnek számít, miközben vágyakozunk az otthon, azaz a piaci bevásárlással nem biztosítható fix pontok, odatartozások iránt. Valójában az otthont mindinkább a szupermarket polcairól beszerzettjavakból építjük föl, s hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kulturális értelemben vett otthon csak az „otthon" újabb keletű konstrukciója (15-16. p.). Tamási Áron szép, sokunknak kedves tétele - azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - bizony, be kell látnunk, nem kulturális univerzálé és alapigazság, hanem egy adott kor terméke. Az összehasonlítás eredményeként egyrészt kiderült, hogy a „helyi" és a „globális" kölcsönös kapcsolatából fakadóan a kulturális identitások felettébb változatosak, másrészt az azonosság értelmezésében sajátos kettősség figyelhető meg. Kulturális értelemben egyesek számára az otthon, a gyökerek a születéssel elnyert adottságot jelentik, mások ugyanezt tudatosan alkotják meg. A szerzőnek Japánban többen is mondták, hogy hiába tanul meg a hagyományos bambuszfurulyán játszani, amit egyébként már csak elenyésző kisebbség ismer a japánok között, nem sajátíthatja el a „japánság" kulturális jegyeit, mert azok „nincsenek a vérében". Azok a japán művészek, akik viszont - a szerzőhöz hasonlóan a választás gesztusa nyomán - hagyományos művészi tevékenységeket tanulnak meg és újítanak fel, ezzel otthonukat teremtik meg, hitük szerint a japán nemzeti kultúra jegyében. Más művészek ugyanakkor kétségkívül japánnak ,12 tekintik magukat, miközben a nyugati kultúrából merített formákra, eszközökre támasz- ^ kodnak. S ha mindehhez hozzávesszük a szerző meggyőző érvelését, hogy a mai Ja- , pánban a kulturális azonosság magától értődő szintjén nem a nö színház, hanem például a pizza és a dzsessz a legáltalánosabb, jól látható, milyen komplex értelmezések rejlenek a kulturális otthon képzetében. A szerző szerint mindez az antropológia tárgya szempontjából is lényeges kérdés, mely manapság igen fragmentait, s a kutatásnak újra kell magát fogalmaznia. Az új fókuszpontok megtalálása és kidolgozása figyelmet érdemel, de hogy ezek a diszciplína egészére milyen hatással lesznek, még nem világos ( I 90. p.). Ugyanakkor az antropológia nem zárkózhat be, a kutatók nem írhatnak csak maguknak. „Ha az antropológusok nem tesznek meg mindent azért, hogy a nagyvilággal szót értsenek, akkor a nagyvilág 93