Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán
] 993), egyetlen társadalmi rétegcsoportot, a XX. századi nőt (Női sorsok a 20. században - Magyar Nemzeti Múzeum, 1998.), döntően enteriőrök formájában, hogy csak néhány megvalósult kiállítást említsünk. 2. Ezekről a darabokról külön nem szólunk, nagyon precízen feldolgozottak az Iparművészeti Múzeum jóvoltából; a leírásokat a kiállításvezető is közli. - Nem tudjuk elhallgatni, hogy pont ezeknél a leírásoknál derül ki egyértelműen: a múzeumi tárgyleírások esetében a fogalomkészlet még mindig szakágakra jellemző, a közös, egységes tárgynyilvántartási frazeológia még mindig nincs megalkotva. így nehéz lesz a múzeumok anyagát számítógépre vinni (holott erre minisztériumi rendelet kötelezi a továbbiakban az intézményeket), s központilag értelmezni. 3. Egy külföldi példa a megvalósítás további módjaira; az Österreichisches Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseum (Wien) Von der Großmutter zum Enkel - 100 Jahre Leben und Wohnen in Wien (1997) címmel készített életmód-kiállítása egy valódi "korabeli" lakást használ fel az 1900 körüli polgárlakás-bemutató keretéül, ahol az előteret kiállítási egységként (a bevándorlók nagy számának érzékeltetésére egy betelepült személyi iratanyagával berendezve), az előszobát (ami cselédszoba is egyben), a fürdőszobát, a polgári lakószobát pedig eredeti funkciójában mutatja be. Az első kettőbe be lehet kukucskálni, a szobába pedig bemehet a látogató (illetve azon keresztül kell átmenni a többi kiállítótérbe). A hitelesség, korhüség tökéletes auráját hozták ezzel létre. Kiállításuk ezután a nyílt tér ( 1930-as évek) megjelenítésével folytatódik, ahol az értelmezés több szintjét tudják érzékeltetni: az akkori közösségi terek sokfunkciós felhasználását a maga történeti aktualitásában. Bevásárló-, szolgáltató- és szórakozóhelyeket mutat be, ahol a vendéglő hátsó szobája gazdagok politikai csoportjainak konspirációs tere is, vagy például cipészműhelyt, ahol a konyhát alakítják át műhellyé, s lakás is egyben. A kiállítást egyéb szolgáltatások is kiegészítik: Megabyte-sarok, internet-terem, gyűjtemények galériája, kávézó. Egy Arbeitsheftet is kiadtak hozzá fiatalok számára a kiállítás feldolgozásának segítésére. 4. „...a városi környezet összetettsége... révén jóval kevésbé engedi meg kutatóinak, hogy bizonyos kérdések felvetését kikerüljék éppen terepválasztásuk révén, illetve hogy bizonyos feltételezéseket evidenciaként kezeljenek." - hívja fel az általános veszélyre a figyelmet Wilhelm Gábor (1998:21). 5. Szabó István a szolnoki múzeum I 985-ben készített életmód-történeti kiállítása kapcsán már írt a hagyatékfeldolgozás (Tóth-anyag) újszerű módszertani elveiről, az életmódkutatás újkor-történeti muzeológiában betöltött jelentőségéről, a Történeti Múzeumi Közleményekben (Szabó 1985-1986:35-43). 6. Az osztályhelyzet (ahová az egyén tartozik) és a státuscsoport (amit kifejezni akar vele) közti eltéréseket és az ebből adódó réteg-átcsoportosulásokat Max Weber és Bourdieu nyomán, valamint Hanák Péter "kettőspiramis-elmélete" alapján részletesen elemzi Hofer Tamás (1983:5860). Ezek alapján az identitás szimbolikus kifejezése külsőségekben is megnyilvánul, ezt tekinthetjük az értékek szimbolizálásának. 7. „A család nem organikus egység többé, hanem olyan elszigetelt egyedek együttese, melyben kinek-kinek sajátos szerepe van. A családon belüli interakció... kizárólag az ilyen alkalmakra fenntartott területeken... valósulhatott meg. Ezen helyiségekben a családtagok közötti érintkezés gyakorta rituális formát öltött..., melyeket mindinkább a viselkedés kidolgozott kódjai., .kezdtek meghatározni... a család... olyan közösség, amely serkenti tagjainak egyénivé válását." (Clark 1976:52; idézi Gyáni 1998.) Az említett rítusokra igen sok példát találhatunk a magyar szépirodalmi leírásokban is. 8. „A történeti antropológiának nincs saját, világosan körülírható kutatási terepe. Olyan megközelítés ez, amely a vizsgált fejlődést mindig együtt szemléli a társadalom visszajelzéseivel és a belőlük fakadó vagy általuk módosított magatartásformákkal." (Burguière 2000:55.)
