Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

A polgárosodás irányába való elmozdulás itt is az országosan jelentkező közös erővonalak mentén szerveződik. Ebben a folyamatban két fő kultúra rétegeződik egymásra, melyek vizsgálata által a befogadókészség és -képesség struktúraformáló szerepéről kapunk adatokat, vagyis hogy eredendően nyitott-e a társadalom. Az egyik réteg az „őslakos" virilista gazdagparaszt (itt ki lehetett volna emelni a jász etnikum szerepét), hagyományos paraszti gazdálkodó életformával, a másik a betelepült réteg, amely hagyomány nélküli vagy „hozott" hagyománnyal rendelkezik, és a polgári kapitalista erényeket képviseli. Szolnokon még egy lokálisan jellemző csoporttal kell számolnunk, a megyeközpont intézményeiben elhelyezkedő, szintén betelepedett hivatalnok nemesi földbirtokosok rétegével. Foglalkozásukra nézve a polgárosuló csoportokat az iparosok, az ipari alkalmazottak, a kereskedők, a hivatalnokok s egyéb értelmiségi rétegek alkotják. Szolnokon az iparosok és kereskedők túlsúlyának s a parasztság alacsony számarányának az oka a kevés művelhető földterület. Erről a Tóth Zoltán által összefoglalóan kistermelői blokknak (Tóth I 989:28-55) nevezett képződményről írja a szerző a századforduló formációit elemezve, hogy az iparosok, kézművesek, földdel rendelkező mezővárosi „polgárok" rang szerint egy társadalmi kategóriába tartoztak, vagyoni különbségeik ellenére is. Szabó István egész tanulmányán át következetesen elemzi a rétegek egymáshoz fűződő viszonyát, a rétegek közti átmenet jellegét, kölcsönhatását. A legkülönfélébb helyekről idetelepülő értelmiség vegyes származási helyének ellenére Szolnokon egységes réteget alkot, olyannyira, hogy foglalkozási réteg presztízse szerepénél fogva mértékadóvá válik - a város lakói eszményítését vagy épp irigylését kiváltva életmódjával, egyfajta sajátos rétegdominanciaként. Egy másik szövegrészlet alapján a társadalmi kapcsolatok egy újabb aspektusát emeli ki egyfelől azt, hogy a feltörekvő progresszív réteg a város akkori társadalmában az iparosság volt a visszahúzó erőt képviselő gazdagparasztsággal szemben, erre mintegy reakcióként hogyan fogott presztízsmentő akciókba a paraszti réteg, amely számára a közvetlen forrást a társadalmi hierarchiában szintén felfelé törekvő iparosok jelentették az új minták merítéséhez. Ha például egy iparoslányon megjelent egy különleges, drága ruha, a parasztgazda is azonnal megvette azt a lányának. Más társadalmi rétegcsoportok viszonylatában is megfigyelhető ugyanez az idomulás. A szerző fényképek segítségével hasonlítja össze ezeket. Ennek további vetülete a viselet homogenizálódása, amely a kapcsolatrendszerek és rétegek elszemélytelenedésének következménye. Az említett viszonylaton túl ez az árukínálat strukturális átalakulásával is összefüggött. Megjelent az új fogyasztói társadalom, az a réteg, amelynek már erős anyagi háttere és differenciált igényszintje volt a vásárlásokhoz. Arra az aspektusra is ki lehetett volna térni a dolgozatban, hogy a vagyont egyre látványosabban élik fel. A szerző a jelen lévő új és régi etnikumok (német katona- és sóhivatalnok-réteg, zsidóság) integrálódásának, a többi rétegre épülésének, harmonikus beolvadásának is igen szellemes, szemléletes leírását adja. A rétegelemzések összegzéseként leszögezi, hogy csak a külsőségek, a „felülről" készen kapott normák rendszere érvényesült, igazi polgárság azonban nem alakult ki a századfordulóra Szolnokon. Hozzá kell tennünk, klasszikus értelemben még a nagyvárosokban sem, a polgárosodás már említett felemás közép-európai megvalósulása következtében. Bár a dolgozat kimerítette a keretek adta lehetőségeket, akad még néhány hiányérze-