Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

GESZTI ZSÓFIA: „Mi és a másikok." Felekezetek közötti konfliktus és vallási identitás Tiszabökényben

katolikusok pedig éppen azért szeretik annyira papjukat, hogy megmozgatja és az egyház felé tereli a fiatalokat. „Nem olyan rég a fiatalokat a mi görög papunk összehítta egy nagy futballmeccsre. Péterfalván a sportzába [sporttelep]. Ilyen fiatal suhanc embereket, házasokat. Csak úgy. Vagy a gyerekeket vitték Palágykomlócra, ilyen hittanvetélkedőre. Itten zajlik valami, az élet." (G. k. 4.) Ok nem tartják idegennek a papi hivatástól a különböző programok szervezését, a pap feladatának tartják, hogy „hittanórát tartson, vagy ilyen szórakozásokat a gyerkőcöknek, hogy jobban odahúzza a templomba". A görög katolikus modernizációhoz tartozik tulajdonképpen a naptárreform is. Egyrészt ezzel is kimutathatták az ortodoxiától és a helyi pravoszláv gyülekezettől való végleges elszakadásukat, másrészt a hangsúly a változáson van. Esetükben a vallási szabályok nem egy zárt, merev rendszert alkotnak, hanem az életmód változásait követni képes, ám legfontosabb elemeiben mégis tradicionális struktúrát. Éppen ez az a jellemvonás, ami hosszú távon a görög katolikus felekezetbe vonhatja az embereket. Az új típusú „szolgáltatások" mellett a görög katolikus egyház kielégíti a tradicionális vallásgyakorlás elvárásait, sőt, annak igényére szeretné rávezetni az egyéb programokkal magához vonzott fiatalokat is. Összességében a vallásosság jóval szélesebb körét kezdi nyújtani a híveknek, mint a pravoszláv egyház. A hagyományos felfogáshoz tartozik például a máriapócsi búcsún való részvétel, ami szerves része a vallásgyakorlásnak. Az I 990-es évek végétől a zarándoklatok megszervezése és vezetése Bökényben kizárólagosan a görög katolikus papok tevékenységévé vált. Összefoglalás Az előzőekben kétéves munka eredményeként igyekeztem feltárni egy kárpátaljai magyar falu, Tiszabökény görög katolikus és pravoszláv felekezete között húzódó ellentéteket, a viszálykodás történetét, okait. Láthattuk, hogy két, identitásában azonos, egyformán görög katolikus érzelmű gyülekezet áll egymással szemben, akik saját magukat tekintik az 1949 előtti görög katolikus gyülekezet egyetlen jogos folytatásának, ennek bizonyítása, érvényre juttatása váltotta ki az ellenségeskedést. A konfliktus és a vallási identitás feltárása rávilágított arra, hogy a vallási hagyományok erőssége, a népi vallásosság közösségfenntartó szerepe miatt a felülről jövő tiltás lényegében nem változtatta meg a vallási identitást. A felekezeti viszálykodás egy konkrét történelmi szituáció terméke, sajátos kelet-közép-európai jelenségnek fogható fel. Bökény esete egyrészt tipikusnak tekinthető, egy diktatórikus hatalom elnyomásai és annak megszűnése után létrejött konfliktushelyzetet láthatunk, ugyanakkor egyéni, hiszen ilyen jellegű szembenállásról máshonnan nincs tudomásunk. A két gyülekezet közötti ellentétek folyamatosan változnak, alakulnak át és teremtenek újabb ütközőpontokat, éppen ezért továbbra is figyelemmel szeretném kísérni, dokumentálni és elemezni a bökényi görög katolikusok és pravoszlávok viszonyának alakulását. Ha a két felekezet jövőjét mérlegeljük, felmerül a kérdés, meddig létezhet a magyar pravoszláv gyülekezet Tiszabökényben. Vajon akad-e utódja a papnak, aki magyar nyelven tudja végezni a szertartásokat. Erről azonban egyelőre nem érdemes találgatásokba