Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

GESZTI ZSÓFIA: „Mi és a másikok." Felekezetek közötti konfliktus és vallási identitás Tiszabökényben

„Mer ugyi először mikor megegyeztettek bennünket, hogy minden második vasárnap külön legyen a mise, egyszer nyóckor, egyszer tízkor. És akkor azt mondtuk, hogy úgy legyen a karácson is. És az első karácsonba nekünk volt éjfélkor, nekiek volt esteiled. A szertartás. A második karácsonba már nem engedték meg, hogy éjfélkor menjünk templomba, mert már egy órától az övék. Majd megverték a papot is. Karóval jöttek be a templomba. Verekedni, hogy hát menjünk a templomból, mer már egy órától az övék a templom." (G. k. 2.) A vitákból a pravoszláv pap sem maradt ki, ugyan vele csak szóban szálltak szembe, hiszen papi szentségét a görög katolikusok többsége is tiszteletben tartja, megsértése mindenki szemében súlyos vétségnek számít, még akik a legsúlyosabb vádakkal illetik, azok sem mernének kezet emelni a papra. Egy esetről hallottunk, amikor valaki tettlegesen is bántalmazta az ortodox papot, ám ezt követően ez az ember hamarosan megbetegedett, amit a pravoszlávok a későbbi halálával együtt egyértelműen Isten büntetéseként fognak fel. „Majdnem megverték ezt a kis papot, a miénket. Hát felszentelt ember! És bizony az egyik [belejrúgott a lábával, és levágták a lábát, és bele is halt." (Prav. 3.) Mivel a két felekezet nem tudott megegyezni, hatóságilag bezárták a templomot, ami az állam tulajdonában, a tanács kezelésében volt. A szertartásokat ezt követően a templomudvaron végezték, csak mikor sikerült a templomhasználati rendet illetően kiegyezni, akkor nyitották ki újra. A konfliktusok azonban továbbra sem szűntek meg, igaz, nem voltak már olyan súlyos összecsapások, mint az I 990-es évek elején, de súrlódások a mai napig vannak. A legtöbb ellentét egyes templomi tárgyak közös használatából adódik, ilyen például, hogy a pravoszlávok a templomi vázák eltörésével a görög katolikusokat vádolják. A templom alakítása, berendezésének megváltoztatása, kicserélése az I 990-es évek legvégéig a pravoszláv felekezethez fűződött. Az utóbbi évben azonban annak ellenére, hogy a templom tulajdonjoga még nem tisztázódott, megkezdődött a görög katolikusok szimbolikus hatalomátvétele. A templom birtokbavételét jelzi, hogy több új képet, színezett nyomatot tettek ki a templom előterében a falra, amelyek egyértelműen a katolikus ikonográfia képviselői, a templom belső terében pedig kikerült egy, a máriapócsi kegyképről készült közismert ábrázolás is. Az I 999 szeptemberétől Bökényben működő fiatal görög katolikus pap változtatott (felekezetéből elsőként) a templom díszítésén, leszedette az ikonosztázon és a mellékoltárokon végigfutó művirágfüzéreket, amin saját hívei közül is sokan meglepődtek. Leginkább a pravoszláv pap vette rossz néven ezt a cselekedetet, az ő véleménye szerint a művirág szép dísz, ezért ott lenne a helye templomban, eddig is ezzel volt díszítve az ikonosztáz, ami mindenkinek tetszett. Felmerült benne, hogy a pravoszláv szertartásokra felteszik a füzéreket, majd annak végeztével leszedhetik. Az eset érdekességét az adja, hogy a görög katolikus hívek sem látták indokoltnak a művirágok eltávolítását. Ez azt bizonyítja, hogy a közösség ragaszkodása a saját hagyományaihoz a vallásgyakorlás terén annyira erős, hogy a görög katolikusok inkább a pravoszlávokkal vállalnak közösséget papjukkal szemben abban az esetben, ha a puritanizmus jegyében véghezvitt reformjaival nem értenek egyet. Annak is jelentősége van, hogy ez az első, látványos eset, hogy valamilyen kérdéskörben egyetért a két felekezet.