Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

GESZTI ZSÓFIA: „Mi és a másikok." Felekezetek közötti konfliktus és vallási identitás Tiszabökényben

van abba a végzésbe, hl a de nyilvánosan nem lehetett, mer nem tudta, hogy ki van benn a templomban, hogy ki fogja űtet elárulni újra." (G. k. 2.) Magát a vallásosságot, a vallásgyakorlást is üldözték, legintenzívebben az 1950-es évek elején. Az egyházat nehéz helyzetbe sodorta, hogy irreálisan nagy adókat vetettek ki rá, fenntartása csak nagy erőfeszítések árán volt lehetséges. Az emberek többségét a legkülönbözőbb eszközökkel próbálták távol tartani a templomtól, például ki is rúghatták az állásából azt, akiről kiderült, hogy rendszeresen misére jár. A gyerekeknek ünnepekkor, elsősorban húsvétkor kötelezően el kellett menni az iskolába, ahol valamilyen programot szerveztek nekik, például szovjet filmeket vetítettek húsvét vasárnap, a pászkaszentelés alatt. Csak kevés család tartott ki a vallásosság mellett, ezeknek a leszármazottjai napjainkban is a legvallásosabbak közé tartoznak, többségük a görög katolikus felekezet tagja. A szétválás közvetlen előzményei és a konfliktus első szakasza A görög katolikus és a pravoszláv felekezetek közötti viszálykodás történetében több szakaszt lehet elhatárolni. Az ellentét alapjai és kirobbantó okai már jóval a gyülekezet kettészakadása előtt megjelentek. Ezért az első szakaszt i 982 és 1 990 közé lehet helyezni. I 982-ben Tiszabökénybe egy fiatal, frissen végzett magyar nemzetiségű pap érkezett, aki nemcsak hivatalosan, hanem lelkületileg is pravoszláv volt. A közösség kezdetben örömmel fogadta, hogy a korábbi idős, meggyötört atyák után egy lelkes és tettrekész ember vette át a felekezet irányítását. Az új paptól azt várták, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően, görög katolikus módra végezze a szertartásokat. O azonban pravoszláv papként valóban ortodox gyülekezetet próbált faragni a bökényiekből. „A kántorral kikezdett, mer nem úgy olvasta a »Hiszek egy«-et, ahogy a pravoszlávoknál kell. Ö mondta, hogy katolikus. Becsapta előtte a könyvet, mer neki azt kell, hogy közönséges egyháznak," (G. k. 3.) A konfliktus fő forrása az volt, hogy az ortodoxia szabályainak megfelelően a pap elkezdte átalakítani a templomot. Ezen az akkori egyházvezetők (kurátor, kasszír és a húszas tanács tagjai) felháborodtak, többek között ezért nem szavaztak meg semmiféle pénzösszeget, amit a pap kért. Ezt a szembenállást csak tetézte az egyház zavaros pénzügyi helyzete, ami a pap és a világi vezetőség között kölcsönös vádaskodásra adott okot. A megromlott viszony eredménye az lett, hogy a vezetőséghez tartozó családok kiváltak a gyülekezetből, és a szomszédos Tiszaújlak görög katolikus templomába kezdtek járni. Ebben a helyzetben érte a közösséget a rendszerváltozás. A konfliktus második szakasza Az 1990-es évek elején a rendszerváltás és Ukrajna függetlenedése után újra engedélyezték a görög katolikus egyház működését. Azokon a településeken, ahol a háború előtt görög katolikusnak felszentelt, a későbbiekben „pravoszlávosított" papok működ-