Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben

tében korlátozott anyagi különbségek a múltban is léteztek. Ugyanígy különbségek mutatkoztak a közösségi presztízs vagy az életút során az egyének által felhalmozott szimbolikus tőke tekintetében. A tisztelet fogalmával összekapcsolódó, a beszélgetések során, a közösségi tanácskozásokon gyakran hangoztatott és a mindennapi gyakorlatban megnyilvánuló egyenlőség elv - Cohen kifejezésével élve - inkább annak retorikai (itt mindannyian egyenlők vagyunk) és pragmatikus (úgy viselkedünk, mintha egyenlőek lennénk) funkcióira utalt (Cohen I 989:33). Az egyenlőség ethoszának megőrzését a falu lakói leginkább a tisztelet közösségileg elfogadott értékrendszerének megtartásában, így a közösségen belüli széthúzás meggátlásában látták. Mindezt a kívülről érkező hatások kizárásával (például protestáns szekták térítőtevékenysége, politikai pártok megjelenése), a falu földbirtoklási módjával, társadalmi intézményeivel és vallási képzeteivel és ezzel szoros összefüggésben a pálinkafelajánlásokkal kapcsolták össze. A közösségi földbirtoklás (ejídorendszer) jellegzetessége, hogy a nahua családok a közösség által kiosztott földet nem adhatták el, csak a felnőtt fiaiknak örökíthették tovább. A család kihalása vagy fiúörökös hiányában a föld visszaszállt a közösségre. A földmagántulajdon hiánya meggátolta azt is, hogy valaki a faluban nagyobb földterületet halmozzon fel. A férfiági örökösödés miatt idegen férfi megélhetés hiányában nem költözött a faluba, a döntően endogám leszármazási rendszer miatt a falu határai zártak maradtak az idegenek előtt. A közösség igyekezett a belső ügyeit az állami struktúrától függetlenül a falu tagjai által megválasztott tisztségviselők útján intézni, akiknek a fontosabb döntéseket a közösség tagjaival együttesen kellett meghozniuk. A tisztviselők évente cserélődtek, hogy a falu összes férfi lakosa sorra kerüljön. A tisztségviselők hatalmukat nem használhatták fel anyagi gyarapodásra, a tisztségek betöltése a férfiak számára inkább az életútnak megfelelő társadalmi presztízs megszerzése érdekében tett anyagi ráfordítással járt együtt. A falu felnőtt férfiait integráló zárt rendszerben a faluban állandó lakhellyel nem rendelkező tanárok, egészségügyi alkalmazottak nem vállalhattak döntéshozó szerepet. Az egyenlőség ethoszának fenntartásában nagy szerepet játszottak a közösség betegségfelfogásai is. A falu lakói az őket vagy családjukat ért betegségeket és haláleseteket nem szervi bajokra, az egyhangú étkezésből következő alultápláltságra vagy az orvosi ellátás hiányára, hanem mágikus támadásokra vezették vissza. A régióban általános betegségmagyarázatok szerint ha egy falubeli megharagudott egy társára, akkor felbérel egy ártó szándékú vallási specialistát (tetlachiuijketl), aki főként hasonlósági mágiával vagy ártó lelkek, az úgynevezett rossz szelek (ajakatl) manipulálásával veszélybe sodorja az illető testi integritását (Viqueira-Palerm I 954; Montoya Briones I 97

1 ; Hernandez Cuellar I 982). A falubeliek általános magyarázata szerint a harag legfőbb oka az irigység, mivel a testvérnek, szomszédnak, falubelinek több földje van, vagy jobb lett a termése, a helyi körülmények között luxuscikknek számító dologra tett szert. Az örökösödési problémák miatt főként a testvérek közötti vádaskodások voltak általánosak a faluban. Mivel a mágikus támadásokat nem lehet bizonyítani - éppen ezért sem a falu tanácsa, sem a járási igazságszolgáltatás nem tud mit kezdeni az ilyen feljelentésekkel -, a falu mindennapi életét belengték a gyanúsítgatások és vádaskodások. A betegségek észlelésekor vagy halálesetekkor a rokonok a sámánhoz fordultak, hogy az 14 kukoricaszemmel végzett jóslás által kiderítse, ki és miért okozta a betegséget. Az általános bizalmat-