Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Otthonok: valóságosak és virtuálisak

Az utóbbi évtized(ek)ben lezajlott társadalmi-kulturális változások - a tömegessé vált munka- és szabadidő-migráció, az újfajta kommunikációs technológiák (szó szerinti értelemben vett) térhódítása, a világvárosok szerepének és súlyának megnövekedése éppen a migráció, a helyváltoztatás kulturális stratégiáit, következményeit és jelentését módosították talán legnagyobb mértékben.

6 A migráció okozta társadalmi változások egyik fontos teoretikusa, Horni K. Bhabha szuggesztív képekkel idézi fel ezt a folyamatot: „Száműzöttek, emigránsok és menekültek gyülekezésére gondolok, az »idegen« kultúra peremein való találkozásokra, a gyülekezésekre a határokon, a gettókban vagy a városközpont kávéházaiban, az idegen nyelvek árnyékában, árnyvilágában, vagy a mások nyelvének kísérteties folyékonyságában történő találkozásokra, a diszciplínák, diszkurzusok és diplomák, az elismerés és az elfogadás jeleinek találkozására, a fejletlenség emlékeinekés más világok visszamenőleges tapasztalatainak az összegyűjtésére, a múltnak a megújulás rítusában való megidézésére, a jelen összekovácsolására." (Bhabha 1999:85.) Ezt az újfajta, tömegméretű migrációt értelmezve a társadalom- és kultúratudományos munkák egészen másfajta dimenziókat emelnek ki, s állítanak vizsgálódásaik középpontjába, mint a a korábbi megközelítésmódok. Hangsúlyos módon kutatják a migráció következtében átalakuló késő modern városok társadalmi struktúráját, a városon belül a különböző közösségek szerveződési mechanizmusait (Häubermann-Siebel 1987; Caglar I 999), a migránsok különböző csoportjaira jellemző új életformák és -stílusok kialakulását (Bauman 1997; I 999) vagy éppen a kulturális reprodukció formáinak megváltozását (Hannerz 1997). Ezen új értelmezések fényében, de már a választott történeteink horizontja előtt is talán érdemes egy pillantást vetni a migráció társadalmi-kulturális folyamatára: a tárgyalásra kerülő művek egy nagyon komplex, összetett jelenség valamely részletének sajátos olvasatait adják, miközben máshova teszik a hangsúlyokat, különböző aspektusokat mutatnak be és emelnek ki. Két motívumot, témát járunk kicsit részletesebben is körül: a „nagy társadalmi folyamatként", makroszinten végbemenő átalakulásként felfogott migrációértelmezéssel szemben azt vizsgáljuk, hogyan jelenik meg ez a folyamat mikroszinten, az egyéni életút dimenziójában; miképpen kerül a küszöbön álló migráció fényében/árnyékában megkonstruálásra - az egyéni élettörténeten keresztül - a múlt.

7 A szövegben érintett másik problémakör a migrációs folyamat egyik legfontosabb, ez idáig meglehetősen háttérbe szorult kísérőjelenségét, a fantázia jelentőségének megnövekedését mutatja be; azt a lényegi szerepet és funkciót értelmezi, amelyet az imaginativ világok, szimbolikus és metaforikus tájak betöltenek a migránsok életvezetésében. A színdarab A kaposvári Csiky Gergely Színház kamaratermében bemutatott darab - a talán legismertebb kortárs ír szerző, Brian Friel műve

8 - egyetlen este, éjszaka és hajnal története. Egy huszonöt éves fiú, Gar O'Donnell emigráció előtti utolsó pillanatairól szól: (többnyire kudarcba fulladó) kísérleteiről a családjától, a szerelmétől, a barátaitól való elbúcsúzásra; aztán vízióiról a jövőről, egy új országról. Határhelyzet a javából: érvek és ellenérvek a maradás és az útnak indulás mellett, hosszas belső monológok, rövid, zavart, forma nélküli dialógusok, hiábavaló veszteglések sötét gondolattájakon - az elsza-