Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár
A tüntetés mint szimbolikus esemény Az I 997. november 23-án Székesfehérváron megrendezett roma tüntetést a konfliktus egyik központi elemének tekintem. Ezen demonstrációra a konténerbe költöztetési terv miatt került sor, szervezője a Gettóellenes Bizottság, helyszíne a város külvárosába tervezett konténertelep, illetve a Városház tér volt. A következőkben e két színhelyen elhangzott beszédek elemzésére kívánok sort keríteni, annak ellenére, hogy ki kellene térnem a tüntetés összes szimbolikus összetevőjének - helyszínek, résztvevők (számuk, mozgásuk, vizuális megjelenésük), elhangzott beszédek és spontán beszélgetések, transzparensek, 19 jelvények, zászlók - szövegszerű dokumentálására és értelmezésére is (Hofer I 992:37). Mindezzel a tüntetés mint valamiféle szimbolikus és jelképes kulturális cselekedet értelmezési lehetőségét szeretném megmutatni. A tüntetés mindig egy többé-kevésbé meghatározott forgatókönyv szerint zajlik le: ritualizáltnak tekinthető abban az értelemben, hogy bizonyos részeit kötelező jelleggel le kell „játszani". így feltétlenül szükség van különböző beszédekre, együttes cselekedetekre, amelyen az összegyűlt tömeg minden tagja keresztülmegy (együtt vonulás, éneklés, taps), valamint olyan szimbolikus tárgyakra, cselekedetekre és helyszínekre, amelyek a jelenlevők mindegyike számára azonos jelentéssel bír (himnusz vagy bármilyen dal eléneklése, zászlókitűzés, beszédek stb.). A továbbiakban ezért a tüntetésre mint rituális és szimbolikus kulturális cselekvésre tekintek. Az utcai tüntetés különböző jelentésekkel töltődik fel: olyan problémák megoldási stratégiájának részeként értelmezhető, amelyek a helyrehozataluk releváns helyszínein valamilyen okból adódóan csődöt mondtak vagy mondanának. A tüntetések, demonstrációk alkalmával ugyanis a különböző csoportok társadalmi, politikai akaratuk érvényesítésére nem az általánosan elfogadott speciális tereket használják fel, hanem „a társadalmi nyilvánosság mindenki számára elérhető szféráiban szimbolikus eszközökkel jelenítik azt meg" (Niedermüller 1995:561). Ezáltal az utca a társadalmi problémák és konfliktusok kihordásának tereként tételeződik, egy olyan színpadként, „ahol a szereplők politikai, gazdasági, társadalmi, vagy éppen kulturális akaratukat megjelenítik; ahol különböző csoportok szimbolikus eszközökkel kinyilvánítják »tarsadalmi ottletüket«" (Niedermüller I 995:56 I). Az ezen a színpadon megjelenő, demonstráló tömeg pedig képiségének erejével az egység sugallatára törekszik. Ezen egység azonban mindenképpen igazolásra szorítható, ugyanis annak ellenére, hogy az önkormányzattal ellentétes oldal szerint: az ügy sikerének kulcsa abban rejlett, hogy a GEB, a Rádió utca I 1.-ben élő cigányok és a helyi cigány önkormányzat azonos álláspontot tudott képviselni..." (részlet Horváth Aladárral készített interjúmból) Mindenképpen megfigyelhető volt valamiféle megosztottság és ellentét az érdek-képviseleti szervezetek között helyi és országos szinten egyaránt, 20 amelynek kinyilvánítása a tüntetésen elhangzott beszédekben is helyet kapott:
